Visszavonás vagy teljes átdolgozás

A magyar egészségügy aktuális helyzete és jövője mindig kiemelt témája volt a magyar közéletnek, a legfontosabb kampányüzenetek, a legvitatottabb kormányzati döntések e dimenzióban születtek. A második Orbán-kormány egy „polgári egészségpolitika" megteremtését tűzte ki célul, melynek fontosabb irányait a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkársága által készített vitaanyag, a Semmelweis Terv tartalmazza. A Republikon Intézet is részese kíván lenni a nyilvános vitának, részletesen elemeztük a tervet, és elkészítettük saját javaslatainkat annak átdolgozására.

Röviden összegezve a végeredményt: a Semmelweis Tervvel egy kifejezetten káros, csak visszavonásra vagy teljes átdolgozásra alkalmas koncepciót vázolt fel Szócska Miklós államtitkársága. Sem a megalkotni kívánt, új szisztéma, sem annak egyes elemei nem képesek egy színvonalas, finanszírozható, a betegek érdekében működő magyar egészségügyet teremteni. Ehelyett a közeli csőd, az ellátás színvonalának és elérhetőségének drámai romlása, valamint a betegjogok elfogadhatatlan csorbítása látszik valószínűnek, amennyiben jelen formában valósul meg a tárca elképzelése - áll az intézet közleményében.

A terv a magyar egészségügy új struktúrájában egy állami rendszert preferál, ahol kevesebb kórház alacsonyabb színvonalon látja el a jogfosztott betegeket. Az államosítás vesztesei lehetnek az önkormányzatok, illetve az önkormányzati intézményekben gyógyuló betegek – ezek az intézmények ugyanis nem lesznek részesei a konszolidációnak, azaz az ő betegeikre kevesebb pénz jut, mint az állami kórházakban fekvőkre. A területi alapú ellátásszervezés új, nagytérségi formája pedig abszurd helyzeteket eredmény: például egy Esztergom környéki kistelepülés lakója kénytelen lesz Győrbe utazni, ha a nagytérségi központban nyújtott ellátásra van szüksége! Központosítás és pénzbeszedés jellemzi az átalakítást: kevesebb kórház, kevesebb pénz, rosszabb feltételek.

A betegek helyzete tovább romlik: a felállítandó Országos Betegjogi Központ deklarált feladatai között nem szerepel a betegjogok védelme, miközben ide rendelték az orvosok védelmét, irattárazást és uniós kapcsolattartást. Mindezt összevetve azzal, hogy eközben csökkenteni kívánják a műhibák miatt ma is csak ritkán megítélt, sokszor megalázóan alacsony kártérítési összegeket, közvetett módon megszüntetik (azaz csak a tehetősek számára biztosítják) a szabad orvosválasztást, és lehetővé teszik, hogy a gazdagok a kórházi várólisták élére vásárolják magukat (a kevésbé tehetősek elé), egyértelmű jogfosztást, drasztikus visszalépést jelent.

Ugyanezek a betegek rövidesen kevesebb gyógyszertárban és drágább gyógyszereket tudnak majd csak vásárolni – a jobb és olcsóbb készítményeket, valamint a magyar generikumokat preferáló, nyílt verseny helyett ismét titkos háttéralkuk döntik el majd hosszú évekre a gyógyszerárakat. Vége a szabad patikalapításnak is: nem ott lesz gyógyszertár, ahol a betegek szeretnék, hanem ahol a monopóliumát visszaszerző gyógyszerész lobbi döntése nyomán nyílik. A Semmelweis Terv páros lábbal tiporja a tisztességes verseny szabályait: példátlan módon, a szöveg konkrét gyógyszer mellett lobbizik, annak márkanevét említve, méghozzá olyan ígérettel, hogy erre a gyakorlatilag még kísérleti stádiumban lévő készítményre plusz állami források szánnának.

Fentiek alapján nem véletlen, hogy az elméletileg nyilvános vitaanyag gyakorlatilag elérhetetlen volt a széles közönség számára, azt csak a tárcánál történt személyes regisztrációt követően, egyéni kérelemre sikerült megszerezni, a dokumentum technikai korlátozások miatt nem másolható, és a "vita" kezdetén még egyetlen nyilvános fórumon (ide értve a minisztérium honlapját) sem tették közzé, sem elektronikus, sem nyomtatott formában. Hasonló elvek vezették a javaslat szövegezőit is: hol szándékoltan túlbonyolított nyelvezettel fogalmazva, a sorok közt rejtik el a lényegi mondandót, hol pedig a vélhető kapkodás okán tartalmilag és nyelvtanilag is hibás, illetve értelmetlen mondatok születtek. A Semmelweis Terv tehát formai okokból már a társadalmi vitára is alkalmatlan, nem hogy a magyar egészségügy „megmentésére".

A Republikon Intézet mindezek okán a Semmelweis Tervet egy alkalmatlan és káros javaslatcsomagként jellemzi, melynek visszavonása lenne a legindokoltabb. Ha erre nem kerül sor, az alábbi területeken mindenképpen változtatásra van szükség:
• Az állami, centralizációs törekvések helyett az igényekhez igazodó, biztonságos területi ellátásszervezése törekedjen a kormány. Ne diszkrimináljon a finanszírozásban az önkormányzatok, illetve magáncégek által működtetett egészségügyi intézményeket.
• A tervezett fél- és egyéves átalakítási javaslatok helyett egy hosszabb távon is fenntartható finanszírozási rendszert alakítson ki.
• Továbbra is tartsa fenn a szociális és egészségügyi ellátásban indokolt elhatárolást.
Érvényesítse a biztosítási elvet az egészségügyben, és törekedjen a források egyensúlyára, a hiány szerkezeti- és működésbeli reformokon alapuló (tehát nem a megszorításokból álló, és ezért csak ideiglenes eredményt hozó) leküzdésére.
• Tartsa fent, de rendszeresen és nyilvánosan aktualizálja a teljesítményvolumen-korlátot, rosszul gazdálkodó intézmények ne vonják el jól működő kórházak lehetséges forrásait!
• Tartsa fenn a kormány a szabad orvosválasztás jelenlegi lehetőségét, az ésszerű korlátozásokon túl ne fossza meg a betegeket attól, hogy maguk döntsék el, hol kívánnak gyógyulni.
• Ne rúgja fel a szolidaritás elvét azzal, hogy a tehetősek pénzzel a várólisták élére vásárolhatják magukat.
• Kapjon az Országos Betegjogi Központot valódi a feladat- és hatásköröket, melyekkel garantálja a betegjogok érvényesülését.
• Tegyen érdemi intézkedéseket a hálapénz megszüntetése érdekében, tisztázza annak büntetőjogi megítélését és lehetséges következményeit. Használja fel ennek érdekében a kormányzati kommunikációt, indítson szemléletformáló, a jogokat és kötelességeket tudatosító kampányt. Ezzel párhuzamosan teremtse meg a magasabb, legális jövedelemszerzés lehetőségét az egészségügyben!
• Vezessen be olyan co-payment rendszert, amely nem rúgja fel a szolidaritás elvét, de megteremti az egészségügyi dolgozók érezhető jövedelem-növelésének pénzügyi alapját. 20 uniós országban ezt vizitdíjnak hívják, de némi nyelvi leleménnyel az elnevezés helyettesíthető.
• Legyen ismét nyilvános verseny a gyógyszergyártók között, hosszú évek pazarlását megalapozó, titkos háttéralkuk helyett a jobb és olcsóbb szerek gyártói, és főleg a magyar generikumok élvezzenek ilyen módon előnyt.
• Legyen újra szabad a patikalapítás, nyíljon mindenhol gyógyszertár, ahol azt a betegállását igényli.
• Állítsák vissza a nagy forgalmú gyógyszertárak kötelező, állami forrással kiegészített szolidaritási alapját, amiből a kistelepülési és a kisforgalmú patikák fennmaradását támogassák.

A részletes elemzés letölthető a Republikon Intézet honlapjáról: www.republikon.hu.