A gyógyszeripar tetteket vár az EU-tól

Az Európai Gyógyszergyártók Szövetségének (EFPIA) igazgatója, Dr Franz Humer sürgeti, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok ne csak szavakban, hanem tettekben is kötelezzék el magukat az ágazat kedvezőbb gazdasági környezetének megteremtésére – tudósít a Scrip.

A tavaly véget ért G10 folyamat, úgymond, a gyógyszeripar számára rendkívüli jelentőséggel bírt, most azonban bizonyítékokra van szükség, hogy az ennek során megfogalmazott ajánlások valóban kézzelfogható intézkedéseket eredményeznek. Dr Humer, aki Roche vezérigazgatója is, ezt az EFPIA nyílt fórumán jelentette ki, amelyen EU-tisztségviselők, parlamenti képviselők és ipari vezetők is részt vettek.

Az ipar elégedetlensége az elnök szerint egyre nő, mert az új termékek gyors piacrakerülését és a szabad ármegállapítást szorgalmazó propozícióknak eddig nem volt foganatjuk. Nem serkentik szerinte az innovációt és a versenyt az önkényes angliai, belgiumi és olaszországi árcsökkentések, valamint a támogatott német gyógyszerek túlságosan szélesre szabott köre sem, állapította meg Dr Humer, és az is kétséges, vajon érdemes-e Európában befektetnie a világ nagy gyógyszervállalatainak. Az ipar kész tárgyalni kiegyensúlyozottabb egészségügyi költségvetések kialakításáról a kormányokkal, nem engedheti meg azonban, hogy a fentiekhez hasonló lépések megakadályozzák ezt.

Sajnálkozását fejezte ki, amiért Európa hanyatló gyógyszeriparai  versenyképességüket a biotechnológiával igyekeznek ellensúlyozni. Az Óvilág megmentője szerinte nem a biotech lesz, hiszen ez csak molekulák előállításának a páciensek szempontjából közömbös új módja, és a biotechnológia virágzásának a hagyományos gyógyszergyártás prosperitása is feltétele. (Günther Verheugen nem sokkal korábban kijelentette, hogy »Európát kell a biotechnológia vezető hatalmává tenni.)

Nem az európai gyógyszergyártó cégek hanyatlanak, nyomatékosította Humer, ezek ugyanis sikeresek, s a jövőben is azok lesznek. Aggodalomra inkább Európa és az európai betegek egészsége ad okot, ezért szükséges, hogy a törvényhozók komolyan elkötelezzék magukat a kontinensen folyó innováció és tudományos tevékenység ösztönzése mellett: a gyógyszeripar mindkettőből jelentős mértékben kiveszi a részét. Mint kifejtette, örül, hogy Verheugen biztos szerint a lisszaboni cselekvési program „nem halott", az iparnak azonban, mondotta, bizonyítékokra van szüksége: világos tervekre és intézkedésekre, éspedig mielőbb.

Örvendetes, hogy napirenden van az európai tudományos bázis fejlesztése, az EU azonban még nem döntött 2007-2013-as költségvetéséről, az pedig, ha csökkentik a tudományos kiadásokat, „az egész gépezetet leállító homokszem lehet". Elismerte, hogy lényegi előrelépésre került sor az Unió gyógyszerüggyel kapcsolatos törvényhozásában, és sürgette, hogy a nemzeti gyógyszeripari szervezetek minden befolyásukat latba vessék az illető törvények helyi érvényesítése érdekében.
Kicsiny, de sokatmondó jelnek nevezte a gyermekgyógyászati szerekkel kapcsolatos EU-álláspontot – arra nézvést tudniillik, hogy Európában még érdemes kutatásba és fejlesztésbe invesztálni. Szükség volna azonban arra, tette hozzá, hogy a termékek intellektuális tulajdonával kapcsolatos védelmet – ahogyan a regulációs tervezet is javasolja – legalább hat hónapra terjesszék ki, és ezt minél előbb kodifikálják is, az ezzel járó előnyök érvényesülése éerdekében.

Az EFPIA első embere rámutatott, hogy az ipar nem hagyta figyelmen kívül a kritikákat, melyek az utóbbi időben érték, és folyamatban vannak a megfelelő változtatások is: folyik a világban a klinikai vizsgálatok áttekinthetőbbé tétele, a forgalmazási gyakorlat globális egységesítése. Nehezményezte, hogy egyes európai országokban akár 600 napig is eltarthat egy-egy gyógyszer forgalomba hozatala, ami az Egyesült Államokban olykor csak néhány napot vagy hetet vesz igénybe. Ezáltal nemcsak az európai gyógyszeripar szenved hátrányt, hanem az európai betegek is, akik így nem jutnak hozzá időben a legmodernebb gyógyszerekhez.