Portugália: A beteg a zsebébe nyúl

Egyrészt ez, másrészt pedig a jobb szervezettség az oka annak, hogy az Európai Unió egyik legdinamikusabban fejlődő országában mind többen választják a magánszektor szolgáltatásait.

Portugáliában az egészségügyi szolgálat költségeit az állam döntően adóbevételekből fedezi, és a forrásokat központilag, az Egészségügyi Minisztérium közvetlen közreműködésével osztják el. A szolgálat irányítása, a tervek és a költségvetési javaslatok elkészítése az öt regionális igazgatóság szintjén történik; a régiók felelnek az országos stratégiák végrehajtásáért. A regionális igazgatóságokon belül működnek az autonóm helyzetű, úgynevezett regionális ügynökségek, melyek fő feladata a finanszírozási szerződések megkötése az egészségügyi szolgáltatókkal.

A magánszektor -- benne főként szakorvosok, fogorvosok, laborvizsgálatot végző egységek -- az orvosi konzultációk mintegy 30 százalékát nyújtja. A privát szolgáltatók közül ki kell emelni a Misericórdiákat, amelyek független, egyházi fenntartású intézmények, és kiemelkedő szerepet játszanak bizonyos ellátástípusok -- így a pszichiátria, a rehabilitáció vagy a krónikus fekvőbeteg-ellátás -- területén, ahol gyakorlatilag elsődleges szolgáltatók. A magánkórházak tekintetében érdekes paradoxon, hogy a kórházak több mint 40 százaléka magánintézmény, ugyanakkor csak a kórházi ágyak egynegyede üzemel magánkórházakban. A magánkórházak egyébiránt szintén változatos formában működnek. Mintegy felük közhasznú intézmény, a másik felük profitorientált. Közös jellemzőjük azonban, hogy bizonyos diagnosztikai vizsgálatokat, például a vér- vagy röntgenvizsgálatot elsősorban magánintézmények nyújtják.

A magánszektor szolgáltatásait tipikusan közvetlen fizetés ellenében lehet igénybe venni. Ugyanakkor a lakosság mintegy 10 százaléka rendelkezik olyan önkéntes biztosítással, amely fedezi a magánszolgáltatások költségeit is. Az ilyen önkéntes biztosítások döntő részét a munkáltatók kínálják munkavállalóik részére a munkahelyi "szociális csomag" részeként, a ’80-as évektől azonban lehetőség van arra is, hogy egyéni szerződéseket kössenek.
Portugália GDP-jének 8,2 százalékát költi egészségügyre, amivel éppen egy hajszállal kerül az EU-átlag alá, de messze megelőzi Spanyolországot vagy Olaszországot. Ez azonban mindenképpen csalóka adat, hiszen tulajdonképpen a jelenlegi Európai Unióban csak Görögország költ kevesebbet fejenként egészségügyre.

Ennek fényében különösen figyelemre méltó, hogy Portugáliában az állam -- közvetve vagy közvetlenül -- csak az össz-egészségügyi kiadás 60 százalékát fedezi. Mivel az adókból finanszírozott állami egészségügyi szolgálat költségvetése "puha" (előirányzatai az igények függvényében módosíthatók), általános gyakorlattá vált a keretek túllépése és a pótköltségvetés.

 
A betegek közvetlen hozzájárulása a ’90-es évek során átlagosan az egészségügyi kiadások 40-45 százalékát tette ki -- ezzel Portugália elérte a kétes dicsőségű európai első helyet. Portugáliában ugyanis a betegnek gyakorlatilag minden egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor a zsebébe kell nyúlnia, igaz, nem mindig túl mélyen. Az állami egészségügy a konzultációkért és a vizsgálatokért általában 2 és 8 euró közötti fix díjat számít fel, míg a gyógyszerek árának 40--100 százalékát kell saját zsebből állni. Természetesen a portugál rendszer is lehetővé teszi, hogy a rászorulók hozzájárulás nélkül jussanak ellátáshoz, ez azonban csak korlátozott mértékben lehetséges. A fogászati alapellátást vagy a diagnosztikai vizsgálatokat csak magánszolgáltatóknál lehet igénybe venni, ezek költségeit az egészségügyi szolgálat utólag megtéríti. Az állami szolgáltatások alacsony kapacitása és racionalizálása rendszerint hosszú várólistákat eredményez, amely a betegeket egyre növekvő mértékben tereli a magánszektor felé.

Hasonló arányeltolódás figyelhető meg az alapellátás és a kórházi ellátás viszonyában. A portugál betegek előszeretettel fordulnak a kórházak sürgősségi vagy ambuláns osztályaihoz alapellátásban is kezelhető esetekben azért, hogy elkerüljék a hosszú várakozási időt. Talán nem véletlen, hogy egy 1999-es európai elégedettségfelmérésen a portugál megkérdezettek több mint 65 százaléka nyilatkozott negatívan országa egészségügyi rendszeréről.
(Ötvös Péter, Országos Egészségbiztosítási Pénztár)