Táppénz itthon és az Unióban

Európa több államában - így például Németországban - a munkavállalók betegszabadságuk idejére a fizetésük száz százalékára jogosultak, de másutt is csak tíz-húsz százalékkal csökken a jövedelmük. Az egészségbiztosítási rendszer adta lehetőségekkel gyakran maguk a munkáltatók is visszaélnek: mivel a táppénzeket a központi költségvetés fizeti, előfordul, hogy egyes időszakokban "kényszer-betegállományba" küldik dolgozóik egy részét, avagy akár valamennyiüket, - írja a Menedzsmentfórum

Egy berlini kutatás eredményei szerint a szúrópróbaszerűen ellenőrzött 65 ezer "beteg" 53 százaléka egészségesnek bizonyult. Sőt, egyes európai kormányokról az is kiderült, hogy a betegállományban és munkaképtelen státusba helyezett emberek számának mesterséges növelésével igyekeznek csökkenteni a munkanélküliek statisztikai arányát. Angliában például a munkaképes korú felnőttek 7,5 százaléka élvezi a munkaképtelen státusszal járó folyamatos szociális juttatásokat.

Mi a helyzet ezzel szemben Magyarországon, az uniós csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában? Annyira féltik az emberek alkalmazottként a munkahelyüket, hogy amíg csak mozdulni képesek, nem maradnak otthon. Illetve ha mégis muszáj, inkább szabadságot vesznek ki vagy "csúsztatnak", de semmiképpen nem terhelik a munkaadójukat a táppénzzel járó plusz költségekkel.

Mindezt tökéletes igazolják a KSH adatai: míg 1990-ben naponta átlagosan 272 ezren voltak táppénzen, addig 201-ben már csak 117 ezren, azaz 6 százalékról 3,4 százalékra csökkent az arányuk a táppénzre jogosultak számához viszonyítva.

És míg 1990-ben 99,4 millió napot töltöttünk összesen táppénzen, 2001-ben már cak 42, 6 milliót, tehát egy jogosultra a rendszerváltáskori 21,9 napról 12,2 nap jutott egész évben. Eközben viszont táppénzes napra jutó kiadások a 245 forintról 1508 forintra emelkedtek.