Európai Bíróság: az ellenérdekelt felek egyaránt elégedettek

A gyógyszergyártók, csakúgy, mint a párhuzamos gyógyszer-kereskedelemmel foglalkozó cégek megnyugtatónak tartják a legfőbb uniós igazságszolgáltatási fórum döntését, melynek értelmében az egyes nemzeti piacokon a tagállamok jogosan korlátozhatják a gyógyszerek forgalmát. Egyik fél sem maradéktalanul elégedett azonban, mivel az ítélet a különböző aspektusok eltérő értelmezéseit is lehetővé teszi, a nyolc éve húzódó ügyről igencsak korai volna kijelenteni, hogy lezárult – állapítja meg a Scrip.

A történet kiindulópontja a GlaxoSmithKline és egy csoportnyi görög gyógyszer-nagykereskedelmi cég közti nézeteltérés volt. A GSK 2000-2001-ben rövid időre korlátozta szállításait: három készítményéből csak annyit adott a görögök kezére, amely a helyi ellátás biztosításához szükséges volt. A lépést a párhuzamos kereskedelem kiküszöbölésének irányába tett elmozdulásként értékelték: az elleni intézkedésként, hogy a kereskedők „olcsó" EU-tagállamokban felvásárolták, majd „drágábbakban" értékesítették a gyógyszereket.

Az ügyet a görög fellebviteli bíróság továbbította az Európai Bírósághoz, miután a nemzeti versenytanács és az alsóbb szintű görög bíróságok nem találtak megoldást a problémára.

A mostani határozat nagyrészt egybeesik Damaso Ruiz-Jarabo Colomer főügyész áprilisban megfogalmazott álláspontjával, amely szerint az olyan cég, amely domináns pozícióval rendelkezik egy nemzeti piacon, visszaél helyzetével, ha nem hajlandó eleget tenni a „közönséges" megrendelők igényeinek – ha ezt azért teszi, hogy gátat vessen a párhuzamos exportőrök tevékenységének. Csakhogy most a brüsszeli bizottság sem foglalt állást a „közönséges megrendelés" minéműségének kérdésében.

„A nemzeti igazságszolgáltatás dolga, hogy meghatározza, vajon a megrendelés annak nagyságát és a helyi piaci igényeket, valamint a nagykereskedelmi cégek és vásárlóik közti korábbi tranzakciók arányait tekintve szokványos-e" – áll a brüsszeli verdiktben.

Az EFPIA, azaz az Unió gyógyszergyártóinak szövetsége úgy véli, a döntés „egyértelműen megerősíti, hogy a gyártók nem oszthatnak részekre egy-egy piacot annak érdekében, hogy ártsanak a legális versenytársaknak és megsemmisítsék a párhuzamos kereskedelmet".

Edward Miller, a Reed Smith piacelemző cég egyik társtulajdonosa „újabb ügyetlen lépésnek" nevezte az ítéletet „ebben a kulcsfontosságú ügyben". A következmény, úgymond, perek újabb hulláma lesz, valamint nagyobb bizonytalanság a piacon, mint ezt a párhuzamos kereskedelem indokolttá tenné." Miller szerint a bíróság a GSK álláspontja felé „mozdult", amikor lehetővé tette a gyógyszercégek számára, hogy elutasítsák a „szokatlan" rendeléseket. Igaz – így a szakember – „azt is nyilvánvalóvá tette, hogy törvénytelen, ha egy rendelést azért nem fogadnak el, mert a tárgyát a megrendelő inkább exportra, mint belföldi értékesítésre szánja."

Gavin Robert, a Linklater hasonló pozícióban lévő vezetője egyetért ezzel. „Az ítélet nagyrészt kompromisszum, és valószínűleg csak részben üdvözítő a kutatás és fejlesztés alapú gyógyszeripar számára. Bár a domináns cégeknek bíztosít némi teret, hogy megvédjék érdekeiket, ha olyan megrendeléseket kapnak, amelyek aztán „olcsóbb" országból indított exportszállítmányok forrásait biztosítanák, a „szokványos" rendelés fogalma azonban új bizonytalansági tényezőt jelent, amely megnehezíti a gyógyszercégek számára koherens stratégiák kidolgozását."