A nemzet orvosa

A legtöbb politikussá lett orvos, aki korábban a gyógyításra esküdött fel, majd a "közjó szolgálatára" praxist cserélt, ha kísért a mandátumvesztés, rendre arra hivatkozik, hogy bármikor visszamehet a szakmájába. Már az első demokratikusan választott parlamentben is feltűntek szép számmal képviselők, akiknek a neve előtt a "dr." jelző az orvosi mesterségben való jártasságukra utalt, s a trend azóta sem szakadt meg. A munkájukat igazán hivatásuknak tekintő orvosok nem tesznek ilyen kitérőt, tartózkodnak minden kísértésről. Mert akármit mondanak is a derék humán doktorok, én bizony a vakbelemet sem vetetném ki olyan sebésszel, aki évekkel korábban mosakodott be utoljára - írka Kertész Péter a Népszavában megjelent publicisztikájában.

Dr. Schulteisz Emil, a múlt század nyolcvanas éveinek egyik egészségügyi minisztere, aki emellett megtartotta osztályát a Kútvölgyiben, arról is nevezetes, hogy ő nevezte ki Antall Józsefet, a későbbi miniszterelnököt az akkor még nem létező Orvostörténeti Múzeum főigazgatójának. Miniszterként jelentős létszámcsökkentést hajtott végre a tárcánál, s ez több orvost is érintett. Kijelentette: ne tessék ám azt hinni, hogy a kollégák már a menesztésük másnapján gyilkolni fognak a kórházakban! - idézi Kertész.

Nálunk, ha kurzusváltás van, fölröppenek visszaköszönő nevek, hogy ki is lesz közülük az egészségügyi miniszter - írja a szerző, majd áttekinti a volt és lehetséges egészségügyi minisztereket, Kökény Mihálytól és Molnár Lajostól Selmeczi Gabriellán és Éger Istvánon át Mikola Istvánig.