Arcátültetés: új etikai dilemmák a gyógyászatban

Mint arról a világsajtó beszámolt, fancia orvosok nemrég a világon elsőként hajtottak végre részleges arcátültetést, ami nemcsak tudományos, hanem jó néhány etikai problémát is felvetett. A sikeres sebészeti beavatkozás az orvosok és a szakmán kívüliek körében egyaránt heves vitákat indított el az identitás kérdéséről, az orvos-beteg kapcsolat mibenlétéről és a gyógyászat jövőjéről. Ezek a kérdések a közeljövőben egyre aktuálisabbak lesznek, hiszen a cleveland-i klinikán (Egyesült Államok) már keresik azokat a személyeket, akiken végrehajtható lenne a világ első teljes mértékű arcátültetése - írja cikkében az Origo Egészség.

A részleges arcátültetés etikai szempontból kevésbé problémás, mint a Clevelandben tervezett beavatkozás. Ez utóbbi kapcsán már kérdésessé válik a személyes identitás jelentése, és az is, hogy mindez mennyiben változna meg, ha valaki teljesen új arcot kapna. Már a francia beavatkozás kapcsán is felvetődtek ezek a kérdések, mivel a műtét körül akad néhány tisztázatlan kérdés.

A franciaországi műtét kritikusai közül sokan vélekednek úgy, hogy az eljárást végző orvosok megsértettek néhány etikai alapelvet, mivel így elismerten ők az elsők, akik sikeresen hajtottak végre ilyen jellegű beavatkozást.  Ezen kívül sem az arcátültetés, sem egy új kéz transzplantációja nem tartozik az életmentő beavatkozások közé, mint amilyen például egy új vese, tüdő vagy szív beültetése lenne. További különbség más szervek transzplantációjához képest, hogy az arc a személyiség integráns része, mivel erről ismernek fel minket, és alapvető információkat közvetít rólunk a külvilág felé. Tény, hogy a súlyos arcsérüléssel élőknél az öngyilkossági kísérletek aránya több mint négyszerese a hagyományos népességben mérhetőnél, emellett az arc deformáltsága jelentősen rontja az életminőséget. Ennek ellenére általános orvosi vélemény, hogy az arc teljes átültetését csak a legindokoltabb esetben lenne célszerű megpróbálni, vagyis ha tényleg nem lehetséges más megoldás.