Ausztria: nincs árengedmény, de azért van

A nemrégiben életbe lépett új osztrák gyógyszertörvény száműzte az úgynevezett természetbeni árengedményt, azaz azt a gyakorlatot, hogy az orvosok a betegbiztosítóknak azokat a gyógyszereket is felszámolták, amelyeket ingyen kaptak a gyógyszergyártóktól. Az új törvény Achilles-sarka azonban, hogy nem tér ki részletesen a végrehajtás mikéntjére.

Az 1983-ban született régi törvényt az új EU-s gyógyszer-regulációt figyelembe véve alakították át; a brüsszeli előírásokat az osztrákoknak október 30-áig kellett volna honosítania. Tavaly, az előkészületek során vált nyilvánvalóvá, hogy az osztrák gyógyszerellátási gyakorlat jó néhány eleme nem egyeztethető össze az uniós törvénnyel – főképp, ami a gyógyszerreklámokat és a promóciót illeti. Az osztrák agrárvidékek háziorvosai által követett teljesen legális gyakorlat (az ingyengyógyszerek árának behajtása a biztosítóknál) arra indította a kormányt, hogy betiltsa az árengedmények e típusát.

A biztosítók „jó érvekkel" vettek részt az országos vitákban, mert 2004-ben történetük legnagyobb deficitjét produkálták. Sikeresen lobbiztak azért, hogy minden árengedményt egyenesen hozzájuk továbbítsanak. Az osztrák kormány, amelyre nyomás nehezedett, hogy alkalmazkodjék az EU-regulációhoz, elfogadta a biztosítók érvelését, miszerint az árengedmény nagymértékben befolyásolja a receptírási gyakorlatot. Az utóbbi alternatíváját jelenti a január 1-jén hatályba lépett rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az orvosoknak a kedvezményt – akár gyógyszer árának felét is – kifizessék.

Az új bonuszrendszer vitát váltott ki. A törvény 55b paragrafusa betiltja a természetbeni engedményt, ám nem pótolja a kifizetéseket szabályzó új szisztémával. Többen, de elsősorban az osztrák szocialista párt, mindenfajta engedmény betiltását szorgalmazzák – kéve azokét, amelyek hasznára válnak az egészségbiztosítási rendszernek. A készpénzben fizetett bonuszok nagyon is nyilvánvalóan korrumpálnak – mondja a baloldali párt, hozzátéve, hogy évi 100 millió eurós megtakarítást eredményezhet, hogy az orvosokat és a patikusokat rászorítják, hogy kedvezményeiket továbbadják a biztosítóknak.
Az egészségügyi minisztérium nyilatkozatban vette védelmébe az általános engedménytilalom hiányát, mondván, a betegbiztosítók immár közvetlenül a gyártókkal tárgyalhatnak az azok által szabott termelői árakról, s ez is lehetőséget teremt számukra, hogy alacsonyan tartsák költségeiket.

A minisztérium állítja, hogy egy ilyen tilalom sújtaná az engedményekre szintén számító pácienseket, a minisztérium pedig a kereskedelem szabályozásának olyan területére hatolna be, amely nem tartozik hatáskörébe – amilyen az ellátás résztvevői által egymásnak nyújtott árengedmények problematikája.