Az álvitákat sürgősen be kell fejezni!

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, a Magyar Nemzetben felteszi a kérdést „Kell-e nekünk egészségbiztosítási reform?". A média az egy- vagy több-biztosítós egészségbiztosítás értelmezhetetlen, és a közember számára mitikus vitájától hangos, a lényegről pedig nem esik szó.

Az egészségbiztosítás szakszerű átalakítása, illetve részben kialakítása égetően szükségszerű. Már 1988-ban minisztertanácsi határozat döntött arról: Magyarországon az egészségügy biztosítási alapon működjék. A határozat nyomán már 1990-ben megkezdődött a társadalombiztosítás intézményrendszerének kialakítása az Országos Egészségbiztosítási Pénztár keretei között, ami 1993-ig töretlenül zajlott. Azóta viszont sorra-rendre érték támadások, mára már olyan, alacsonyra szabott működési költségeinek bilincsében vergődő, állami kifizetőhellyé degradálódott intézménnyé tették, amelyet joggal nem lehet társadalombiztosítónak nevezni.

Éger szerint a 2006-ban elhatározott és kierőltetett, egészségügyet érintő változtatások legnagyobb hibája éppen az volt, hogy nem követték az alapelvek-célok-működés-szerkezet logikai sort, hanem jó szokás szerint az alapvetések leszögezését mellőzve nyúltak a struktúrához. Az átalakításhoz - felrúgva minden közgazdasági alaptörvényt - újabb és rendkívüli mértékű anyagi megszorítás egyidejű bevezetése mellett fogtak hozzá, ami eleve halálra ítélte volna a legjobb terveket is, ugyanakkor kínosan kerülték az egyenes és bátor színvallást arról, ki fizesse a révészt.

Mindenkinek tudnia kell, ha Magyarország rálép „a soha, sehol nem bizonyított haszonnal, ám számos helyen tételesen bizonyítottan felmérhetetlen károkkal járó versengő, több-biztosítós, üzleti magánegészségbiztosítás útjára, történelmi távlatokban is visszafordíthatatlan, társadalmi kettészakadást okozó folyamat elszenvedői leszünk" - írja Éger István.