Drogpolitika és a Lipót

Topolánszky Ákos

„...a politikai vezetés mindamellett egyre érzéketlenebb a sokasodó mentálhigiénés és szociálpszichológiai problémák iránt. Nincs országos drogprogram, drog és alkoholizmus elleni stratégia [...]."

Topolánszky Ákos, volt kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkár válaszában kifejti, szerinte helyes meglátás, ha az egyre tömegesebben mentális problémák ellátását kéri számon a szerző, de nem helyénvaló az idézett megállapítás. Az Országgyűlés 2000. december 5-én elfogadott Nemzeti stratégia a kábítószerfogyasztás visszaszorítására című dokumentumot ellenszavazat nélkül, az akkori hat parlamenti párt egységes támogatásával fogadta el az Országgyűlés, ez a szakmai és társadalmi egyetértéssel létrejött program gyakorlatilag az egyetlen, amely nem esett áldozatul a kormányok váltásának.

Stratégia van az illegális kábítószerek társadalmi problémájára vonatkozóan, amely esélyt jelentett volna a drogjelenségnek hatékony és felelős kezelésére. Más kérdés, hogy a program végrehajtása lelassult, a rendelkezésre álló költségvetési források kevesebb mint a felére csökkentek. Alkoholpolitika valóban nem létezik sem papíron, sem a valóságban, miközben az alkohol túl- és függő fogyasztása Magyarország egyik legnagyobb népegészségügyi problémája – írja Topolánszky.

Hanthy Kinga összegzése szerint, tehát van stratégia, a program azonban döcög, az úgynevezett cselekvési programot immár harmadik alkalommal kell újrafogalmazni, mert a határidejük lejárt - teljesületlenül - írja az a helyettes államtitkár, aki már elég régóta azért kapja a fizetését, hogy ez ne így legyen.