A több biztosítós rendszer drágább, differenciálja a társadalmat, ezért igazságtalan – mondják az egybiztosítós rendszer pártolói.
![]() |
Tomka Béla, a Szegedi Tudományegyetem docense szerint a több biztosítós modell egyáltalán nem működik olcsóbban és jobban. Az USA-ban, ahol egymással versengenek a biztosítók, a GDP 15 százalékát fordítják az egészségügyre, többet, mint Nyugat-Európában, ahol nem jellemzők az egymással versengő biztosítók. Svédországban, ahol állami kézben van az egészségügy, arányaiban kevesebbet költenek, mint az USA.-ban, mégis jobbak az egészségügyi mutatók. Az Egyesült Királyságban mindenki számára hozzáférhető állami egészségügy van, és a mutatók ugyanolyanok, mint Amerikában.
Mihályi Péter, az Államreform Bizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetője úgy véli, csak át kell venni az Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Szlovákiában jól működő formákat. Az általa vázolt több-biztosítós modell is szolidaritáson alapuló rendszer lesz, mint Európában mindenütt. Ezek a biztosítók függetlenek a politikától, önállóan gazdálkodnak. A működésüket törvények szabályozzák. A járulék mértékéről minden évben megállapodnak a parlamenttel. A rendszer úgy működne, hogy aki úgy gondolja, választhat magának új biztosítót, de maradhat az OEP-nél is. Azt, hogy a biztosítók ne vadásszák le a jól kereső, fiatal, olcsón kezelhető betegeket, egész Európában megoldották oly módon, hogy a biztosítók nem kapják meg közvetlenül a járulékot, hanem a pénzt újraosztják, és a betegebb biztosítottak után többet fizetnek. Az lenne a kívánatos, hogy 8-10 biztosító legyen. Mihályi elismerte, hogy a több biztosítós rendszer működtetése költségesebb, de hosszú távon olcsóbb.