A hajléktalanná válás: szociális katasztrófa, Magyarországon is egyre több áldozatot szed.
![]() |
Hosszú idő, több mint két év telik el a hajléktalanná válás és az első intézményi segítségkérés időpontja között. Budapesten hetven-nyolcvan intézmény foglalkozik hajléktalanellátással. Gurály Zoltán szociológus, a Február Harmadika Munkacsoport tagja, a Menhely Alapítvány módszertani vezetője elmondta, hogy a hajléktalanoknak csak a töredéke él az utcán. Ez és még sok minden más a minden évben megismételt felmérésükből derült ki.
Az alapítvány egyik fő profilja a diszpécserszolgálat, amely huszonnégy órás telefonügyeletet jelent. Ehhez kapcsolódik a krízisautó, amelyen utcai szociális munkások dolgoznak. Ha beteg hajléktalannal találkozik a szociális munkás, mentőt hív. A beteg oda kerül, ahol van szabad kapacitás, a sürgősségi esetet mindegyik kórház fogadja. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) által működtetett ágynyilvántartó mondja meg, hogy melyik kórházba lehet szállítani a beteg hajléktalanokat. Gurály Zoltán szerint legtöbbször szív- és érrendszeri betegségekben szenvednek a fedélnélküliek.
Egy 2002-es országos lakossági egészségfelmérés adatai meglepőek. A válaszok nem mutattak nagy különbséget a hajléktalan és a nem hajléktalan budapestiek között, sőt néhány vonatkozásban a hatvan év feletti hajléktalanok egészségi állapota jobbnak tűnt. A felmérés szerint a hajléktalanok között a nagyivók és az absztinensek vannak túlsúlyban. A fedél nélkül élők között tizennyolc évestől nyolcvanévesig minden korosztály jelen van. A fiatalok aránya nagyobb.
Budapesten úgy 4500 ember lakik hajléktalanszállón. A mostani felmérésből nem derült ki, hányan élnek az utcán, őket legutóbb tavaly számolták össze. Akkor háromezren éltek Budapest utcáin, ami nagyon magas arány. Londonban például kétezer utcán élő embert számoltak meg, pedig az jóval nagyobb város.