Elhunyt Popper Péter

Popper Péter fő kutatási területe a pszichoterápia, a társadalmi beilleszkedési zavarok és a valláspszichológia volt. Tudományos tevékenységén kívül szívesen foglalkozott szépirodalommal is, maga is írt néhány színdarabot.

Budapesten született 1933. november 19-én. Évtizedekig hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa volt, könyveivel, előadásaival, tanácsaival a médiában segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben.

Felsőfokú tanulmányokat Budapesten folytatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és Moszkvában, a Lenin Intézetben. Filozófia-logika-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelével a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tudott elhelyezkedni oktatói állásban (1957-1958), majd a Fiatalkorúak Átmeneti Nevelőintézetének pszichológusa lett (1958-1960). 1960-tól az ELTE Büntetőjogi Tanszékén volt aspiráns, majd 1963-tól a SOTE I. sz. Gyermekklinikáján tudományos munkatárs, majd tudományos főmunkatárs (1967-1980) beosztásba került. 1969-ben érte el a kandidátusi fokozatot, a pszichológia tudományok kandidátusává nyilvánították. 1980-tól kinevezték docensnek, 1984-ben egyetemi tanárnak, s a SOTE orvospszichológiai oktatási csoportjának vezetésével bízták meg, ezt a feladatot 1980-tól 1992-ig látta el. 1992-1994 között az izraeli Bar Ilan Egyetem vendégprofesszora volt, hazajőve 1994-1996 között Horn Gyula miniszterelnök egyik személyes tanácsadója lett. 1997-től a pesti egyetemeken, főiskolákon (ELTE, MÚOSZ Újságíró iskola, Színház és Filmművészeti Főiskola, Rabbiképző) és vidéken  tart előadásokat, s konzultánsa a Láthatatlan kollégiumnak.

Több tudományos tisztséget töltött be, 1974 és 1990 között szerkesztette a Magyar Pszichológiai Szemle szakfolyóiratot. Az MTA Pszichológiai Bizottság és a Tudományos Minősítő Bizottság pszichológiai szakbizottságának tagja volt. 1986 és 1994 között a Népjóléti Minisztérium Klinikai Pszichológiai Kollégiumának elnökeként is dolgozott. Tagja volt a Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság választmányi bizottságának.

Kötetei magyarul
* A kriminális személyiségzavar kialakulása (1970)
* Bevezetés a pszichológiába. Geréb György társszerzővel.(1970)
-  Személyiségünk titkai. Ranschburg Jenővel. (1978)
* A belső utak könyve (1981)
* Rorschach-szótár (1981)
* Az orvosi pszichológia alapkérdései (1983)
* Lexikon a szerelemről (szerk. 1987)
* Az orvosi pszichológia speciális kérdései (szerk. 1990)
* Az önmagába térő ösvény (1990)
* Hogyan öljük meg magunkat? (1991)
* Belső utakon (1991)
* Gyerekek, szülők, pszichológusok (társzerk. 1992)
* Az istennel sakkozás kockázata (1995)
* Istenek órája (1996)
* Peloni avagy Pilátus testamentuma (1997)
* Sajtópszichológia. Garai Lászlóval (1998)
* Fáj-e meghalni? (1999)
* Hazugság nélkül (1999)
* A meghívott szenvedély : férfiak és nők titkai nyomában (2002)
* Végzet, sors, szabad akarat. Társszerzőkkel, Feldmár András, Ranschburg Jenő (2004)
* Egészséges egyén, beteg társadalom? : a hamis illúziók biztonsága. Társszerzők: Csernus Imre, Mohás Lívia. (2006)
* Titok, elhallgatás, őszinteség. Csernus Imrével, Kígyós Évával. (2007)
* Válság és megújulás : kívül és belül : Siva nevető tánca (2009)

Kötetei idegen nyelven
* Studies in Clinical Diagnostics and Psychoterapy (szerk. 1987)
* Training der Gefühle (1989)

Színdarabjai
* Színes pokol (1985)
* Útvesztő (1987)
* Kék balett (1988)