Érsérüléses katonák

A különböző harcterületeken bevetett katonai egységek tagjai közül ma lényegesen többet kell érsebésznek ellátni, mint az amerikai háborús történelemben bármikor. Todd Rasmussen orvos őrnagy és munkatársai az amerikai polgárháborútól kezdve dolgozták föl ezeket az adatokat, és munkájuk eredményeit az Annals of Surgery sebészeti szakfolyóirat közölte.

Rasmussen egy évet töltött azokon a hadterületeken, ahol amerikai katonák teljesítenek szolgálatot és igyekezett segíteni a megsebesült katonákon. Az amerikai hadseregnek hatalmas statisztikái vannak a különböző időszakok katonai tevékenységei során elszenvedett sebesülésekre vonatkozólag, így pontos adatokat tudott összehasonlítani.

Valaha, amikor az amerikai polgárháborúban még kézifegyverekkel harcoltak a katonák, főleg szúrt és vágott sebeket kellett ellátni, bár mind több lett a lövések okozta sérülés. A lőfegyverek elterjedése másfajta sebesüléseket okozott, de ma a terrorcselekmények, robbantások nem csupán egy-egy testrészt károsítanak, hanem az egész test is legtöbbször súlyosan sérül.

Rasmussen és munkatársai 2002 és 2009 között 13 000 háborús sérülés kezelésének adatait dolgozták fel. Így tűnt fel, hogy a korábbi időszakokhoz képest mind gyakrabban van szükség érsebészeti beavatkozásokra. Irak és Afganisztán területén a sebesülések 12 százaléka érsérülés volt, többszöröse annak, amit a vietnámi háború során észleltek.

Az érkárosodás 2004-ben, Irakban volt a leggyakoribb: 15 százalék, a legkevesebb 2004 augusztusában Afganisztánban: 11 százalék. A robbanások háromszor annyi érsebesülést okoznak, mint a lőfegyverek. A hadseregben a sebesültek ellátása viszont sokat javult: a II. világháborúban a hadikórházat elérni 10-15 óra volt, ehhez most egy óránál kevesebb időre van szükség.

A gyors sebesültszállítás eredményeként sokkal több sérültet tudnak megmenteni, mint régen. Az erősen vérző sebesültek elsősegélye is jelentősen fejlődött. A vérzés sürgős csillapítása, a sérült erek leszorítása szinte azonnal megtörténik. A testen viselt védőmellény vagy a fejsérülés ellen hordott sisak is gyakran eredményes.

A sebészek hangsúlyozzák, hogy a hadikórházakban dolgozókat az eddiginél jobban kell az érsérülések ellátására fölkészíteni. Ez speciális felszerelést és sebészi tudást igényel.