Ki mondta, hogy az én gyerekem kövér?

Tavaly egy érdekes vizsgálat, amiben azt tanulmányozták, hogy befolyásolja-e a terhesség időszakában az anya testsúlya, vagy dohányzása a megszülető gyermek későbbi elhízását, azzal az eredménnyel végződött, hogy a terhességük idején erősen meghízott, illetve dohányozó fiatal nők számíthatnak arra, hogy gyermekük néhány éves korában ugyancsak kövér lesz.
Az is kiderült, hogy a kövér kisgyerek később is olyan marad, az elhízás minden hátrányával, például ezekben a gyerekekben gyakrabban alakul ki cukorbetegség. Most egy új tanulmány arra utal: az ördögi kör  azzal folytatódik, hogy a szülők akkor sem látják gyermeküket elhízottnak, ha az erősen gömbölyded.

Dr. Kathryn C. Eckstein (Univ. of Tennessee, Memphis, Tenn., USA) és munkatársai 2-17 éves gyermekek szüleit kérdezték meg, túlsúlyosnak látják-e gyermeküket, és ha igen, gondolnak-e rá, hogy ez veszélyezteti az egészséget. A szóbeli kérdés mellett a szülőknek hét rajzot is mutattak, amelyek a soványtól az igen elhízottig ábrázoltak gyerekeket, kérve, válasszák ki a gyermekük küllemére a legjobban hasonlító ábrát. Megmérték valamennyi gyerek testsúlyát és testmagasságát, kiszámolva ebből a testtömeg-indexet, ami kifejezi a magasság és a testsúly arányát.

A 223 gyermekből 19 százalék volt a túlsúly határán, 20 százalék pedig súlytöbbletet cipelt magán. A szülőknek csak egyharmada véleményezte saját gyermekét túlsúlyosnak, akkor is, ha egyértelműen az volt, bár a kezükbe adott rajzokból 70 százalék olyan ábrát választott, ami kövérebb gyereket ábrázolt. A túlsúlyos gyerekek szüleiből minden ötödik emlékezett arra, hogy a gyermekgyógyász már figyelmeztette őket a gyermekkori elhízás veszélyeire és minden negyedik aggódott is gyermekének kövérsége miatt. Ez főleg a hat évesnél idősebb gyerekek szüleire volt jellemző.

A szülők főleg a tizenéves kor után figyeltek fel arra, hogy kövér gyerekük lustább, nehezebben mozog, mint karcsúbb társai és akkor jobban megjegyezték, ha az orvos figyelmeztette őket ennek kockázatára. Az Egyesült Államokban a gyermekkori elhízás az utolsó 25 évben megháromszorozódott és ezzel párhuzamosan nőtt a cukorbeteg gyerekek száma is. Érthető, ha a szakemberek szeretnék elérni, hogy valamennyi amerikai államban kötelező legyen tanévkezdéskor a gyerekek súlyának és magasságának megmérése és ha a testtömeg-index szerint a tanuló elhízott, egészségügyi kártya útján ezt a szülővel is közöljék.

A törvénytervezet ellenzői emberjogi gondokra és lélektani veszélyekre hivatkozva kívánják a tervet elvetni és azzal érvelnek, hogy mindenféle méretű, súlyú gyermek van: hiba lenne a testsúly jelentőségét már az iskolában tudatosítani és a duci gyereket osztálytársai gúnyolódásának kitenni. A törvényjavaslatot támogató pedagógusok és orvosok most azzal érvelnek, hogy az iskolákban valóban sokféle gyerek van, de sajnálatos módon manapság az ifjúság körében mind gyakoribb a XXL méret…
(Forrás: Pediatrics, 2006, 117:681-690)