Köszönet Rebekának

Magyarországon emberek százai várnak vese-, máj-, szív- és tüdőátültetésre. Spóner Hajnalka, a Magyar Tüdőátültetettek Országos Sport- és Érdekvédelmi Egyesületének vezetője szomorúan mondja el a Magyar Hírlapnak, hogy a média velük nem törődik. Az egyesület 2002-ben alakult tíz taggal, ma már huszonötre emelkedett a számuk és ugyanennyi pártolótag segíti a munkájukat. Az egyesületben társadalmi munkában dolgoznak, állami támogatást nem kaptak, és sem az egészségügyi, sem az esélyegyenlőségi tárcától, sem a Nemzeti Sporthivataltól nem kaptak külön pénzt. Főként pályázatokból tartják fenn magukat. Az egyesület tavaly belépett az Európai Szív-és Tüdőátültetettek Szövetségébe azért, hogy tanuljanak, mivel a társszervezetek már jóval előrébb járnak a rehabilitáció segítésében és az érdekképviseletben.

Koncz Rebeka esete kapcsán az emberek is érzékelhették milyen rendkívül bonyolult műveletek sorozata megtalálni a donort, és a szervet idejében eljuttatni a rászorultnak. Spóner Hajnalka elmondta, több donorra és nagyobb szervkínálatra van szükség, és gyökeres szemléletváltásra a társadalomban, és az orvosi karban, hogy minden potenciális donornál gondoljanak az esetleges szervkivételre.

Magyarországon évente 30-35 tüdőátültetésre lenne szükség. Ehhez Magyarországon számos feltétele hiányzik. Nemcsak a pénz. Fontosabb lenne, hogy nagyobb legyen a kórházak donorjelentő hajlandósága. A donorjelentő aktivitás kicsi, mert a kórházak többségének se elég pénze, se személyzete, se eszköze arra, hogy a lehetséges donorokat előkészítsék a szervkivételre. A külföldön gyakorlatot szerzett magyar orvosokból talán már össze tudna állni egy stáb, de hiányzik a megfelelő műtő, műszerpark. A magyarországi tüdőátültetés ma még csak álom – mondta el az egyesület vezetője.