Megfeneklett a harmadik Vioxx-per

Eredménytelennek nyilvánította Eldon Fallon kerületi bíró a harmadik kártérítési pert, amelyet a piacról visszavont nem-szteroid gyulladásgátló-fájdalomcsillapító, a Vioxx miatt (hatóanyag: rofecoxib), indítottak az amerikai Merck & Co ellen. Az esküdtek ugyanis nem tudták eldönteni, hozzájárult-e a szer az 53 éves Richard Irvin végzetes szívrohamához. Ez egyes bírósági megfigyelők szerint a Merck & Co szempontjából kevesebb, mint győzelem.

Az esküdtszéknek közelebbről azzal kapcsolatban kellett volna állást foglalnia, okolható-e a cég a rövid ideig alkalmazott Vioxx-szedés következményeiért, Irvin ugyanis nem egészen egy hónapig szedte a gyógyszert. Szövetségi ügyekben az esküdtszéknek egyhangú döntésre kell jutnia, mivel pedig ez négy napi tanácskozás után sem következett be, Fallon, aki elegendőnek ítélte a vitára fordított időt, feloszlatta a döntéshozó testületet.

Az alperes és a felperes egyaránt csalódottságának adott hangot. A Merck & Co vezető jogásza a perben – Philip Beck – azzal érvelt, hogy az elhunyt családi anamnézisében halmozottan fordul elő a verőér-elzáródás, vitatta továbbá, hogy a Vioxx szívrohamot okozhat olyanoknak, akik másfél évnél kevesebb ideig szedik.
Az esküdteknek arról kellett volna dönteniük, hogy a Merck & Co „a bizonyítékok bősége dacára" elmulasztotta-e figyelmeztetni a kezelőorvost egy „tudott vagy tudható" kockázatról, hogy jogi értelemben ez Irving halálának oka, illetve hogy vajon a cég hanyagul járt-e el a Vioxx kidolgozása és forgalmazása során, vagy „csak" az orvost nem tájékoztatta.

Ha az esküdtek egyetértettek volna abban, hogy a Merck követett el mulasztást, az esküdteknek meg kellett volna állapítaniuk, amennyiben terheli, mekkora felelősség terheli a néhai Irvinget és kezelőorvosát. Ha úgy döntenek, hogy a Merck-re is hárul „bizonyos arányú" felelősség, a bíró felkérte volna őket, hogy a továbbiakban állapítsák meg, milyen kompenzáció illeti meg a felperest.

A Wall Street Journal szerint az esküdtek kijelentették, hogy a Merck erősebb tudományos érvekkel szolgált, és – mint egyikük fogalmazott -, „Mr Irvin esetében túlságosan sok rizikófaktor érvényesült, semhogy határozottan eldönthettük volna, hogy része volt-e halálában a Vioxxnak".

Egy, újságírók és elemzők bevonásával szervezett telefonos értekezleten Philip Beck elutasította azt a véleményt, hogy a bíró „túl gyorsan húzta meg a ravaszt", amikor eredménytelennek ítélte az eljárást. Annak a feltételezésének adott hangot, hogy ha Fallon további időt biztosít az esküdteknek, bármilyen döntés hiteltelennek tűnt volna, mert a testület kimerültségének tulajdoníthatták volna.

A cég jogászai megpróbálták csekély jelentőségűnek feltüntetni a „New England Journal of Medicine" szerkesztőinek közlését, akik azt állították, hogy elhallgattak előlük három halálesetet, amelyek állítólag a Vioxx kockázatainak alábecslése miatt következtek be.
Beck azt állította, a szerkesztők nem értesültek arról, hogy a kézirat előkészítése során az információk egy részét táblázatba sürítették, amely azonban utóbb kimaradt a végleges változatból – ez okozta, hogy a Vioxx kockázatai csekélyebbnek tűnhettek a valóságosnál. Beck a lapkészítők összes egyéb állítását is kétségbe vonta.

A következő Vioxx-kereset beadása e napokban várható, a következő állami szintű tárgyalás pedig február 27-én, New Yersey-ben lesz.