Tartós katéter: a palliatív orvoslás új eszköze Magyarországon (2. rész)

A tartós mellüregi, illetve hasüregi katéter beültetése és használata a palliatív orvoslás új irányvonalát jelenti Magyarországon kóros mennyiségű folyadék eltávolítására, a folyadékfelszaporodás okozta, sokszor kínzó tünetek enyhítésére. Az ewiCare rendelő e közel harmincéves, nemzetközi szinten széles körben használt eljárás meghonosítását kezdte el néhány éve hazánkban. Háromrészes cikksorozat keretén belül mutatjuk be ezeket az előnyöket: a sorozat első és második részében a mellüregi, illetve a hasüregi katéter életminőséget javító szerepére világítunk rá, a harmadik részben pedig bemutatjuk a rendelő személyzetének, illetve tartós katétert használó betegeinek tapasztalatait.

A hasűri folyadékgyülem (ascites) a folyadék kóros felhalmozódása a hashártyaüregben, amely a benignus és malignus betegségek késői stádiumában egyaránt kialakulhat. A benignus ascites a májelégtelenség egyik leggyakoribb szövődménye, általában reagál a diuretikus kezelésre és a nátriumszegény diétára (a diuretikus kezelésnél ugyanakkor figyelembe kell venni a mellékhatások, például a veseelégtelenség kialakulásának kockázatát). A beteg állapotának romlásával újratermelődő ascites alakulhat ki, amely ekkor alternatív kezelést igényel, például ismétlődő paracentesis (hascsapolás), peritoneovenosus shunt, transjugularis intrahepatikus portoszisztémás shunt (TIPS), vagy májátültetés alkalmazását. A malignus ascites kialakulásának alapja az ér megváltozott áteresztőképessége primer hasi vagy peritoneális (hashártyát érintő) metasztatikus daganatos megbetegedések esetén. Az ascites ezen formáját általában ismétlődő paracentesis segítségével kezelik.

Kezeletlenség esetén a növekvő mennyiségű ascites hozzájárulhat a hyponatraemia (vér alacsony nátriumszintje), a hepatorenalis szindróma (májelégtelenség következtében fellépő veseelégtelenség), a köldöksérv, valamint a spontán bakteriális peritonitis (hashártyagyulladás) kialakulásához, és jelentős hatással van a beteg életminőségére.

Ascites okozta jellemző panaszok – a folyadék felhalmozódása és a megnövekedett nyomás okán – a hasi puffadás (tünetmentesen vagy diszkomfortérzéssel társulva), súlygyarapodás, korai jóllakottság, légszomj, nehézlégzés. Spontán bakteriális peritonitis esetén láz, hasi érzékenység, zavartság jelentkezhet, malignus ascites esetén pedig a malignus daganathoz kapcsolódó tünetekkel, súlycsökkenéssel is lehet számolni. Szívelégtelenség okozta ascites miatt a betegek nehézlégzésről, légszomjról, perifériás ödémáról számolnak be, a chylosus ascites (lipidekben gazdag nyiroknedv felhalmozódása) pedig hasmenést, zsírszékletet, alultápláltságot, ödémát, hányingert, megnagyobbodott nyirokcsomókat, korai jóllakottságot, lázat, éjszakai izzadást okoz. A súlyos alapbetegséghez társuló hasi folyadékfelhalmozódás felsorolt szövődményei tehát nagymértékben hozzájárulhatnak a beteg általános állapotának, közérzetének romlásához – a tünetkezelés ilyen körülmények között alapvető szemponttá válhat.

A TIPS a portalis vénában megnövekedett nyomás megszüntetésére alkalmazott eszköz: az eljárás során traktust hoznak létre, mely a portalis vénát májvénával köti össze. A portalis vénában levő nyomás csökkentésével lecsökken a bél vénáinak pangásos nyomása is, ennek következtében kisebb mennyiségben termelődik az ascites. A peritoneovenosus shunt egy nyomás által aktivált egyirányú szeleppel ellátott vezetékrendszer, mely lehetővé teszi az ascites átáramlását a hashártyaűrből a szisztémás keringésbe (ezzel mintegy imitálva azokat a fiziológiai mechanizmusokat, amelyek az ascitest visszajuttatják a vénás rendszerbe). Mindkét eljárás olyan kontraindikációkkal végezhető, melyek miatt sok beteg nem alkalmas ezekre a beavatkozásokra. A TIPS kontraindikációi között szerepel a szívelégtelenség, súlyos májelégtelenség, hepatikus encephalopathia, policisztás máj, jelentősen megemelkedett nyomás a jobb vagy bal szívfélben, epeúti elzáródás, szepszis, máj malignoma; a peritenovenosus shunt esetén pedig végstádiumú veseelégtelenség, kóros elhízás, korábbi műtét vagy fertőzés miatti hasüregi szepszis.

A legelterjedtebb eljárás az ascites kezelésére az ismételt paracentesis. Kis metszéssel gyorsan és könnyen elvégezhető kórházi beavatkozás, melynek során nagyobb mennyiségű, akár 6-8 liternyi folyadékot is eltávolítanak a hashártyaűrből. A folyadék az alapbetegség előrehaladott stádiumában gyorsan, akár egy-két héten belül újratermelődik, a betegnek és hozzátartozóinak pedig komoly nehézséget okozhat a gyakori kórházi beutalás. Az ismételt beavatkozás fokozott fertőzésveszéllyel jár, az egyszerre nagy mennyiségben eltávolított folyadék alacsony vérnyomást, legyengült állapotot okoz.

A fent említett eljárások invazívabb jellegük vagy gyakoriságuk miatt a beteg számára nehezen vagy egyáltalán nem teljesíthető követelményeket jelentenek – ezek a nehézségek tették szükségessé egy alternatív orvostechnológiai eszköz, a tartós katéter gyors nemzetközi szintű elterjedését.

A cikket erre a linkre kattintva olvashatja tovább.

Felhasznált irodalom:

Caldwell J, Edriss H, Nugent K. Chronic peritoneal indwelling catheters for the management of malignant and nonmalignant ascites. Proc (Bayl Univ Med Cent). 2018 Jun 1;31(3):297-302.

Solbach P, Höner Zu Siederdissen C, Taubert R, Ziegert S, Port K, Schneider A, Hueper K, Manns MP, Wedemeyer H, Jaeckel E. Home-based drainage of refractory ascites by a permanent-tunneled peritoneal catheter can safely replace large-volume paracentesis. Eur J Gastroenterol Hepatol. 2017 May;29(5):539-546.

G. Garcia-Tsao, Chapter 36 - Ascites, Editor(s): Pablo Muriel, Liver Pathophysiology, Academic Press, 2017, Pages 475-484.