Tartós katéter: a palliatív orvoslás új eszköze Magyarországon (1. rész)

A tartós mellüregi, illetve hasüregi katéter beültetése és használata a palliatív orvoslás új irányvonalát jelenti Magyarországon kóros mennyiségű folyadék eltávolítására, a folyadékfelszaporodás okozta, sokszor kínzó tünetek enyhítésére. Az ewiCare rendelő e közel harmincéves, nemzetközi szinten széles körben használt eljárás meghonosítását kezdte el néhány éve hazánkban. Háromrészes cikksorozat keretén belül mutatjuk be ezeket az előnyöket: a sorozat első és második részében a mellüregi, illetve a hasüregi katéter életminőséget javító szerepére világítunk rá, a harmadik részben pedig bemutatjuk a rendelő személyzetének, illetve tartós katétert használó betegeinek tapasztalatait.

A mellűri folyadékgyülem a mellhártya lemezei közötti kóros mennyiségű folyadékfelszaporodás, olyan tünet, mely fulladást, nehézlégzést, szúró jellegű mellkasi fájdalmat okozhat (ez a fájdalom akár más testrészekben is jelentkezhet). Ha nagy mennyiségben gyűlik fel, a folyadék akár át is tolhatja egyik oldalról a másikra a mellkasi szerveket. E tünetek komoly akadályt képezhetnek a mindennapi teendők végzése során, rákényszeríthetik a beteget arra, hogy a legkisebb terhelést is kerülje.

A mellkasi folyadékgyülem ezekre az alapbetegségekre vezethető vissza: tüdőgyulladás vagy egyéb szerv gyulladása, tályog, autoimmun betegség, sérülés, allergia, áramütés, krónikus májcirrózis, veseelégtelenség, szívelégtelenség, daganatos megbetegedés. Ezek közül több alapbetegség is jelentős, újratermelődő folyadékfelszaporodást okozhat, például: szívelégtelenség, tüdőgyulladás, májcirrózis, emlődaganat, tüdődaganat, malignus mesothelioma (a belső szerveket körülvevő szöveteken kifejlődő daganat), a szív, gátor, mellhártya malignus daganatai.

Az újratermelődő mellkasi folyadékgyülem kiváltó oka tehát valamilyen súlyos betegség, kezelése pedig kiemelten fontos a beteg leromlott általános állapota miatt. A legelterjedtebb kezelési eljárás jelenleg a thoracocentesis (mellkascsapolás), a talkumos pleurodesis (steril hintőporos mellhártya-összetapasztás) és a videoasszisztált pleurodesis (VATS), ezek számos nehézségükkel, kockázatukkal együtt is jelzik a kevésbé invazív módszerek térnyerését. E tendencia mentén jelent meg új orvostechnológiai eszközként a tartós katéter: ez egy vékony szilikoncső, mely egyutas biztonsági szeleppel ellátott csatlakozója révén lehetővé teszi az ambuláns, illetve otthoni folyadéklebocsátást, ennek lépéseit a beteg és a hozzátartozók is könnyen elsajátíthatják. Ez súlyos betegség esetén nélkülözhetetlen szempont lehet.

A thoracocentesis egy gyorsan és könnyen elvégezhető eljárás, de kórházi beutalást igényel, ez viszont a betegre nézve kimozdulást, kórházi tartózkodást jelent. Súlyos betegsége mellett lehet, hogy ezek a követelmények nehezen teljesíthetőek számára. Az eltávolított folyadék gyakran rövid idő (akár néhány nap) alatt újratermelődik. Az említett nehézségek mellett az eljárás hátránya az, hogy ismételt beavatkozással, ezzel együtt pedig fokozott fertőzésveszéllyel jár. A tartós katéter használata ezzel szemben egyszeri beavatkozást igényel, mely szintén könnyen és gyorsan elvégezhető. A folyadéklebocsátás a továbbiakban pedig az otthon biztonságában és kényelmében zajlik szükség szerinti időpontban és körülmények között.

A több mint 80 éve alkalmazott talkumos pleurodesis az esetek több mint 70%-ában sikeres, mivel eddig a talkum bizonyult a legjobb hatóanyagnak, mely a pleurodesist előidézi. Hátránya viszont az, hogy mellkasi cső alkalmazása miatt többnapos kórházi tartózkodást igényel. A hozzá hasonló VATS eljárást pedig altatásban kell végezni, a betegnek tehát arra alkalmas általános állapotban kell lennie.

A tartós katéter beültetése viszont egy egyszerű, helyi érzéstelenítéssel elvégzett beavatkozás. A katéter 5-8 cm-es szakaszban, alagútképzéssel kerül a bőr alá, mandzsettáját közvetlenül a bőr alóli kilépése elé helyezik. A mandzsetta és a körülötte kialakuló hegszövet megakadályozza (mintegy gátként) a fertőzések kialakulását a pleuraűrben, illetve stabilan megtartja pozíciójában a katétert. A tágulásra (részlegesen) képtelen tüdő esetén is alkalmazható a katéterbeültetés (talkumos pleurodesis ebben az esetben kontraindikált), segítségével legalább részleges mellhártya-összetapadás érhető el.

A cikket erre a linkre kattintva olvashatja tovább.