A finn főgyógyszerész méltatja a rendszert

A levélben, amely a finn gyógyszeripar lapjában jelent meg, Wahlroos összefoglalta az utóbbi tíz év finnországi gyógyszerár-csökkentéseinek viharos történetét. 1990-ben, úgymond, semmiféle jele nem volt, hogy a generikumokkal való helyettesítés standard gyakorlattá válik, az akkori árcsökkentő intézkedések pedig aggodalmakat váltottak ki.

A hatóságok, a gyártók és a gyógyszerészek közti tárgyalások nem vezettek eredményre: a kormány ezért illesztett árszabályzási elemeket a módosított gyógyszertörvénybe. A generikus helyettesítés a vényköteles gyógyszerek eladásában 2003-ban új marketing- és forgalmazási technikákat honosított meg, amelyeket 2005-ben már a média is jócskán taglalt – megkérdőjelezve törvényes voltukat.

A módszereket alkalmazók egyetlen esetben sem sértették meg a gyógyszertörvényt, a gyógyszertárakkal kapcsolatos közvélekedés azonban minden korábbit alulmúlt. A törvényhozókra nagy nyomás nehezedett, hogy újjáalakítsák a gyógyszerárazási rendszert. Az új szisztéma olyan egyetemes érvényű nagykereskedelmi árakat vezetett be minden gyógyszertár és gyógyszertár-filiálé számára, amelyeknek tartalmazniuk kell a gyógyszerészeknek nyújtott összes árengedményt. A gyógyszerészek, ugyanezen szabályozás értelmében, tartoznak maradéktalanul továbbadni ezeket az előnyöket vásárlóiknak – írja Wahlroos.

A kormány azzal indokolta regulációs intézkedéseit, hogy az egyes gyógyszertáraknak adott árengedmények betiltása javította a gyógyszerek elosztását, és megszabadította a gyógyszertár-tulajdonosokat a korlátozó jellegű forgalmazási megállapodásoktól. A professzor szerint a rendszer ezzel korrektebb lett, mert általános hatályúvá vált, és biztosítja, hogy Finnországban a kormány legyen közegészségügy javításának első számú tényezője.