Rezidens magányos ügyelete

A 125/1999. (VIII. 6.) Korm. Rendelet az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésben részt vevők számára szervezett központi gyakornoki rendszerről rendelkezik arról, hogy a képzés ideje alatt az elsajátítani kívánt szakképzettség speciális szakmai tevékenységének végzéséhez - így az ügyelethez is - a jelölt megfelelő felügyeletét megszerzett ismereteitől függően biztosítani kell.

A 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendelet az egészségügyi ellátás folyamatos működtetésének egyes szervezési kérdéseiről rendelkezik arról, hogy az egészségügyi szolgáltató ügyeleti-készenléti szabályzatban rögzíti az ügyeleti, illetve készenléti szolgálat rendjét, az egyes osztályokra, részlegekre vonatkozó ügyeleti-készenléti szervezési feladatokat, az ügyeleti-készenléti szolgálatot ellátók létszámát, szakmai összetételét, ügyviteli feladatait, az átadás-átvétel módját, az ügyeleti naplóra vonatkozó rendelkezéseket.

Az egészségügyi szolgáltató ügyeleti feladatainak koordinálása, valamint a nem orvosi ügyeletek és az ügyeleti idő alatti műszakok felügyelete az ügyeletvezető feladatkörébe tartozik.
Ügyeletvezető kizárólag az egészségügyi szolgáltató által foglalkoztatott szakorvos lehet.

Az 1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyről szabályozása szerint is Az egészségügyi tevékenységet folytatásának formájától és módjától függetlenül az adott tevékenység folytatására jogosító egészségügyi szakképesítéssel vagy egészségügyi szakképesítés nélkül megszerezhető felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkező és a működési nyilvántartásba bejegyzett személy végezhet.

A szakképesítéshez kötött egészségügyi tevékenységet
a) az adott szakképesítéssel rendelkező személy önállóan, továbbá
b) az a) pont szerinti személy felügyelete mellett
ba) a szakképesítése megszerzéséhez szükséges képzésben részt vevő
végezhet.

Az önállóan végzett tevékenység az arra feljogosító szakképesítésnek a működési nyilvántartásba történő bejegyzésétől kezdhető meg.

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény szerint az alkalmazott egészségügyi dolgozó napi munkaideje nem haladhatja meg a 12 órát, egészségügyi ügyelet ellátása esetén a 24 órát, amelyből legalább 12 órában egészségügyi ügyeletet teljesít. [ 13. §(5) bekezdése ]
Az egészségügyi ügyeletet ellátó közalkalmazott tekintetében tehát lehetséges a napi 24 órás munkaidő is, abban az esetben, ha a közalkalmazott nem készenléti jellegű munkakörben dolgozik, és a napi 24 órás munkaidőből legalább 12 órában egészségügyi ügyeletet lát el. Ennek alapján a munkáltató 16, esetleg 27 órás egészségügyi ügyeletet is szervezhet, mivel a 12 órás korlátra vonatkozó előírás ebben az esetben is teljesül.

Ha a közalkalmazott egészségügyi dolgozó ügyelet nem lát el, úgy a Munka Törvénykönyvének általános szabálya alapján a napi munkaideje nem haladhatja meg a 12 órát.

Munkaidőkeret alkalmazása esetén, a heti munkaidő felső határát érintő előírásokat a munkaidőkeret átlagában kell betartania a munkáltatónak.A törvény 13. § (1) bekezdése szerint a napi 24 órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi intézmények esetén a munkáltató döntése alapján hathavi munkaidőkeret alkalmazására kerülhet sor. E szabályon túlmenően - a Munka Törvénykönyve alapján - a kollektív szerződés hathavi, illetve 26 heti munkaidőkeretet is megállapíthat.

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 2007. július 1-től hatályos szabályai lehetővé teszik egészségügyi ügyelet ellátását rendes munkaidőben is.

A törvény alapján ez kétféle formában lehetséges:
1. amikor a közalkalmazott kizárólag ügyeleti feladatra kerül
alkalmazásra, azaz rendes munkaidejét teljes egészében, készenlétei jellegű munkakörben tölti [ 12. §(7) bekezdése ]
2. amikor a munkakörébe tartozó feladatai mellet, a munkáltatóval
megkötött előzetes írásbeli megállapodás alapján a rendes munkaidejében ügyeletei feladatellátás is történik [ 12. § (6) bekezdése ]Ez utóbbi eset pl. oly módon lehetséges, hogy a dolgozó 12 órás műszakot lát el, reggel 8-tól este 8-ig, ebben reggel 8-tól délután 16 óráig rendes munkaidőben elvégzi a műszakhoz kapcsolódó feladatait, délután 16 óra és este 20 óra
között pedig a rendes munkaidejében már ügyeletet lát el.

Amennyiben a dolgozó alkalmazására nem kizárólag ügyeleti feladatok ellátása miatt kerül sor, úgy a rendes munkaidő terhére csak a felek közötti, előzetes megállapodás alapján rendelhető el az ügyelet. Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára - a heti 40 órás rendes munkaidőn felül - naptári évenként legfeljebb 416 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 416 órát.

A heti munkaidő - az önkéntesen vállalt többletmunkától eltekintve - a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem haladhatja meg azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl rendkívüli munkavégzést vagy egészségügyi ügyeletet rendelhet el. Önkéntes többletmunka vállalása esetén, a heti munkaidő felső
határa 60 órára, egészségügyi ügyeletre vonatkozó önkéntes többletmunka esetén 72 órára emelkedik.[ 13. §(4) bekezdése ]
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvényt módosító 2007. évi LXXII. Törvény 8. §(4) bekezdése alapján 2007. július 1-től az egészségügyi ügyelet teljes tartama - a heti munkaidő tekintetében - munkaidőnek minősül és e tekintetben figyelembe kell venni.

A 2003. évi LXXXIV. törvény az egészségügyi dolgozók tekintetében - az alapul szolgáló jogviszony jellegétől függetlenül - korlátozott a napi illetve heti egészségügyi tevékenységre fordítható idő: Egy nap egészségügyi tevékenységre 12 órát, egy héten pedig 60 órát lehet fordítani, a többféle, egyidejűleg fennálló jogviszonyban töltött időket össze kell számítani, azzal a megkötéssel, hogy az ellátott egészségügyi ügyeletből csak a tényleges egészségügyi tevékenységre fordított idő vehető figyelembe, a rendelkezésre állás időtartama nem. [ 5. §(5)
bekezdése ]

A napi pihenőidő az egészségügyi ágazatban is főszabály szerint 11 óra. (Munka Törvénykönyve 123. § (1) bekezdése) Ezen általános munkajogi szabálytól a napi 24 órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatónál alkalmazott egészségügyi dolgozó esetében el lehet térni. A napi pihenőidő 8 órában történő maghatározásának három feltétele van:
- kizárólag a napi 24 órán át folyamatos szolgálatot nyújtó egészségügyi szolgáltatónál kerülhet sor ezen megállapodásra
- csak egészségügyi dolgozó esetében alkalmazható
- csak az erre vonatkozó írásos megállapodás alapján határozható meg. Ha bármelyik törvényi feltétel hiányzik, a napi pihenőidő mértékének el kell érni a 11 órát.

Fontos kiemelni, hogy kollektív szerződésben általános
szabályként, egyéni megállapodás megkötése nélkül nem csökkenthető a napi pihenőidő. Egyéni megállapodás nélkül is az általános szabály szerinti 11 órás pihenőidő az irányadó.

A napi 24 órán át folyamatos szolgáltatást nem nyújtó egészségügyi szolgáltatóknál közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott dolgozók esetében az általános munkajogi szabályok az irányadóak a napi pihenőidő megállapítása során.

Speciális szabály érvényesül a folyamatos egészségügyi szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott közalkalmazottak tekintetében. Lehetőség van arra, hogy akár 24 órás munkaidőt rendeljen el a munkáltató, és így a napi pihenőidő nem egy 24 órás vagy egy teljes naptári nap vonatkozásában kerül kiadásra, hanem a 24 órás munkaidőt követően közvetlenül, kompenzációs pihenőidőként. Csak akkor rendelhető el azonban 24 órás munkaidő, ha ebből legalább 12 órában egészségügyi ügyelet ellátására kerül sor.

A közalkalmazottakat heti két pihenőnap illeti meg, amely közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. A heti két pihenőnap helyett órában számított pihenőidő kiadásának általános előfeltétele a munkaidőkeret alkalmazása. A Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy készenléti munkakörben, megszakítás nélküli, többműszakos munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében kollektív szerződés alapján a dolgozóra megállapított munkaidőkeret átlagában a pihenőnapok részben vagy egészben összevontan kerüljenek kiadásra.

Természetesen a pihenőnapok összevonása esetén is a munkaidőkeret végén valamennyi pihenőidőt ki kell adni, és erre a közalkalmazottak munkaidő-beosztásánál figyelemmel kell lenni.