A Fidesz szocialista egészségügye

Nem az egészségügyet mint ágazatot kell megmenteni, hanem azokat a kiszolgáltatott betegeket, akik a hálapénz ellenére sem jutnak emberséges és minőségi ellátáshoz; azokat a felkészült orvosokat, akiket a korrupció elfogadása vagy az alulfizetettség közötti választásra kényszerít a rendszer; azokat a kórházakat, ahol a nehéz körülmények ellenére próbálnak felelős irányítással stabil működést, a betegeknek jobb szolgáltatásokat biztosítani, de hiába, mert ettől az intézmény nem jut több bevételhez – írja cikkében Horváth Ágnes, volt egészségügyi miniszter.

Véleménye szerint a nyilvánosságra hozott Semmelweis-tervvel nem lehet megmenteni az egészségügyet, mivel a „javasolt felszínes terápia nincs összhangban az anyagban leírt súlyos állapottal. A terv nem hirdet meg átfogó reformot, holott a diagnózisból ez következne". Kifejti, az „öngondoskodás elvének (az fizet az ellátásért, aki igénybe veszi)" kiterjesztésével, és a „fizetési képesség szerinti hozzájárulással" ő is egyetért. „Ezekből az elvekből következne a vizitdíj bevezetése és a járulékfizetés kiterjesztése olyan társadalmi csoportokra (például a nyugdíjasokra), amelyek ma mentességet élveznek. Az egészségügyi kormányzat cáfolta, hogy a terv ezeket a radikális megoldásokat vetítené előre, de tény, hogy felveti a jogszabályokban ma is létező, de a gyakorlatban nem alkalmazott önrészfizetések."

Horváth Ágnes a várólisták megkerülhetőségével is egyetért, vagyis hogy soron kívül megkaphassák az ellátást azok, akik hajlandók ezért fizetni -természetesen kizárólag a kórházak szabad kapacitásainak terhére. Szerinte „a javaslat könnyen félreérthető, ezért kiváló céltáblája a demagóg támadásoknak. Holott mindenki jól járna vele. A kórház, mert többletbevételhez jut. A fizetni képes beteg, mert hamarabb sorra kerül. És jól jár a nem fizetős beteg is, mert ő is hamarabb kerül sorra, hiszen a várólista rövidül, mivel a fizetősök fel sem kerülnek rá." Azonban „a várólisták megkerülésének lehetőségét csak az átláthatóságot és az ellenőrzést garantáló, nagyon szigorú felügyelet mellett szabad megadni". Ezért is tartja hibának a volt egészségügyi miniszter többek közt az Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetését.

„A Semmelweis-terv egyértelműen az állami egészségügy mellett teszi le a voksát: az állami ellátásszervező az állami tulajdonú intézményekbe irányít, az állam mondja meg, hogyan kell az ellátást nyújtani, és az egészet az egyetlen állami hivatal finanszírozza. A jobb minőséget, a felelősebb gazdálkodást vagy a nagyobb betegelégedettséget visszaigazoló verseny semmilyen szinten nem jöhet létre. A magántulajdonú szolgáltatókat is érintő szektorsemleges finanszírozás távoli álom. Nem nagyon értem, hogy ha a szocializmus megbukott, miért pont a szocialista egészségügy vált újra mintává" – jelentette ki Horváth Ágnes.

A Semmelweis Terv liberális kritikája