A Világgazdaságnak adott interjút Demetrovics Zsolt.
Az ELTE docense, az Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport vezetője leszögezte, hogy a játékfüggőség súlyos betegség. Elmondta, hogy akkortól tekinthető egy játékos függőnek, mikor az már életviteli problémákat okoz, így élethelyzettől függően hátráltatja a tanulást, a munkát, a családi kapcsolatokat. Magában a játékban pedig az jelzi a függőséget, ha az illető már nem tudja kontrollálni, mennyi időt tölt és pénzt költ el ezzel a tevékenységgel.
Elmondta azt is, hogy több hajlamosító tényező befolyásolhatja, ki válik függővé. Így a veszélyeztetettek köré tartoznak a férfiak és azon belül a fiatal férfiak, főként azok, akik hajlamosak a gyors és átgondolatlan cselekvésre, a hirtelenségre, illetve a kontrollvesztésre. Ezenkívül számít a genetikai háttér, illetve a családi környezet is.
Kiemelte, hogy a gyors ciklusú, azaz rövid időközönként cselekvésre kényszerítő szerencsejátékok a legkockázatosabbak, mint például a nyerőgépek vagy az online szerencsejátékok, például az élő fogadás vagy az internetes póker.
Hazánkban jelenleg a felnőtt lakosság 1,4 százalékáról mondható el, hogy függő és további közel 2 százalékról, hogy veszélyeztetett. Európai összehasonításban ezzel az adattal a középmezőnyben vagyunk.
A játékszervezők felelősségére kitérve elmondta, hogy rajtuk múlik, mennyire kockázatos játékokat vesznek fel a kínálatukba. A függőség kialakulásának megelőzését adminisztratív eszközökkel, például különböző, beállítható limitekkel is segíthetik a szervezők. Emellett felvilágosító kampányokkal, információs anyagokkal is sokat tehetnek a szenvedélybetegség ellen.
Végül elmondta, hogy ma Magyarországon nincs kifejezetten a játékszenvedéllyel foglalkozó, erre szakosodott intézmény. Azonban vannak anonim játékfüggőkből álló önsegítő csoportok is, amelyek a szakember szerint nagyban segíthetik a függők gyógyulását, kiegészítve az orvosi és pszichológiai kezeléseket.