A kocka lenne az ideális beteg

Évente két és fél millió kórházi beavatkozás százötven kórházban. Negyvenmillió orvos-beteg találkozás négyszázötven járóbeteg-ellátó helyen, hatvanmillió vizit hétezer háziorvosi praxisban. Ez csak néhány adat a hazai egészségügyről, arról a gigantikus rendszerről, amely húsz éve készül meghalni, s amelynek gyógyítását négyévente ígérik meg nekünk.

Az intézményi áldozatok listáját szinte mindig a kórházak vezetik, de mi történhet most velük, hogyan maradhatnak meg, és mi a természetes betegút?

Dózsa Csaba szakközgazdász és Poller Imre egészségügyi tanácsadó a velük készült interjúban többek közt elmondták, a kórházi felvételek egynegyede fölösleges, helyette otthoni szakápolásra vagy ambuláns ellátásra lenne szükség. Ilyen szempontból pazarló a rendszer.

Ha viszont az egy betegre jutó kiadást nézzük, akkor olcsó, a németországinak például csupán a tizede. Ráadásul viszonylag jó ellátást lehet kapni ebből a kevés pénzből is.

Poller Imre szerint a kórházakba beköltözött a szegényellátás egy része, és lehetetlen kiűzni, mert a szegénység betegséggel jár együtt. Minél jobban „specializálódik" azonban egy kórház, annál inkább terhére van az ilyen típusú ellátás. Bár Molnár Lajos azt mondta, lesz majd elég rehabilitációs és krónikus kórház, még sincs.

És mihez képest gyógyul lassan a magyar polgár? Az ágykihasználtság és az átlagos ápolási idő sok tényező függvénye. Egy többnapos ünnepen a betegek fele hazamegy, papíron mégis bent van, eszik-iszik, ápolják. Ha meg a kórház nem ezt teszi, akkor azt a látszatot keltheti, hogy nincs is szükség valamennyi ágyára – tették hozzá.