Államosítás helyett átlátható rendet!

Kormányváltások idején gyakran fordul elő, hogy e politikai aktus az egészségügyi rendszer átalakításának szándékát vonja maga után – nem csak nálunk, mindenütt a világon, Észak-Amerikától egészen Kazahsztánig. Tegyük hozzá gyorsan: joggal, mivel a közösségi források lassabban bővülnek, mint ahogyan az orvosi technológia fejlődik, ráadásul a szolgáltatásokkal szemben megnyilvánuló lakossági igények is differenciálódnak, ennek következtében a feszültség előre bele van kódolva a rendszer mindennapjaiba - írja Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a Népszabadság Vélemény rovatában.

Az új kormányfelállás itthon is meghozta az átalakítási kedvet az ágazatban. Az ideális megoldás keresése közben többféle álláspont vált ismertté, kezdve a kormányprogramtól az államtitkárság november elején megjelent vitairatáig, de az átalakítás egyik fontos pontja egyelőre homályban marad, pedig a súlya igényli a világos megfogalmazást: kezdeményezi-e a kormány, hogy a tulajdonviszonyokra kiható (újra)államosítás menjen végbe az egészségügyben, vagy sem.

Ami jelenleg érzékelhető: döntéshozói szinten néhányan komolyan hisznek abban, hogy az egészségügy sanyarú sorsára a kórházak állami tulajdonba vétele és egy központból történő közvetlen, „kézi" irányítása kínálja az egyedül üdvözítő megoldást. Ebből arra lehet következtetni, hogy az indokoltnál kevesebben idézik fel pontosan, miként működött az egészségügyi ellátórendszer 1990 előtt, az állami preferenciák által meghatározottan, a központi (adó)bevételek maradványából részesedve, alacsony hatékonyságot felmutatva.
A teljes vélemény