Az ünnepek alatt vajon feltűnnek a szenvedélybeteg szülők gyerekei?

Noha a szakemberek jó ideje tudják, hogy a szenvedélybetegség családi betegség, vagyis nemcsak a szerfüggőt, hanem a környezetében mindenkit érintő probléma, az ilyen családokban felnövő gyerekek még mindig nem kapnak kellően célzott figyelmet. Mekkorák és hogyan gyógyíthatók a függő szülők mellett felnövő gyerekek sebei? – erről beszél Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus a magyarnarancs.hu-nak.

A Magyarországon élő gyermekek körülbelül negyede diszfunkcionális családban nő fel, ahol a szülők egyike vagy mindkettejük valamilyen függőségben – alkohol, gyógyszer, illegális drogok, szerencsejáték, egyéb viselkedéses függőségek – szenved. A szenvedélybetegséggel küzdő szülők nem képesek a gyermekük számára stabilan biztonságot, kiszámíthatóságot nyújtani, sem azokat a körülményeket, amelyekre az egészséges fejlődéshez szüksége lenne. A droghasználat, különösen az alkohol azáltal, hogy fokozza az agresszív cselekedetek valószínűségét, jelentősen megnöveli az elhanyagolás és a bántalmazás kockázatát. Mindennek hatalmas és egyre nagyobb az egyénre, a családra és a társadalomra gyakorolt káros hatása – hívják fel a figyelmet a szakemberek.

A függő családba született gyermekek egyharmada felnőttként maguk is szerhasználóvá válnak, illetve gyakrabban küzdenek mentális, lelki problémákkal.

A sokakat érintő, mégis elhallgatott problémára reagálva országos kampány is indult. A kampányt a Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus által írt és összeállított Láthatatlan árvák című könyv indította el. A kötet szenvedélybeteg szülők gyermekeinek az élményeit mutatja be szépirodalmi alkotások formájában, a hozzá tartozó szakirodalmi kitekintésben pedig ezeket a jelenségeket nevezi nevén, mutatja be a diszfunkcionális családműködés gyermekekre gyakorolt rövid és hosszútávú hatásait.

Hoffmann Kata úgy látja, a szenvedélybetegség kezelése kapcsán volt egy evolúciós folyamat: „először foglalkoztunk a szenvedélybeteggel, aztán észrevettük, hogy ott van az „alkoholista felesége”, tehát van közvetlen hozzátartozó a legtöbb szenvedélybeteg mellett, akivel szintén érdemes együtt dolgozni. Utána eljutottunk a rendszerszemléletig, vagyis, hogy az egész családdal kell dolgozni, hiszen nagyon gyakran a tünethordozó, vagyis a szenvedélybeteg csak azt jelzi, hogy probléma van, és maga a rendszer az, ami beavatkozást igényel. Tehát elkezdtünk dolgozni a hozzátartozókkal, a rendszerrel, de hogy mi a helyzet a diszfunkcionális családban élő több százezer gyerekkel, kapnak-e ők célzott segítséget – ez a kérdés még mindig nagyon sokszor nem merül fel.

Pedig azt látjuk, nagyon fontos, hogy a gyerekek mielőbbi célzott segítséget kapjanak ahhoz: megküzdjenek a szenvedélybetegséggel vagy az ezzel járó családi diszfunkciókkal” – állítja a szakember.

Továbbiak a teljes cikkben