Bezárkózás az elmaradottságba

A felsőoktatásról folyó rendkívül kellemetlen vita egészen bizarr fordulatot vett, amikor a focidrukkerek rájöttek, hogy hét közben nincs meccs. A hirtelen tudatosult szabadidő kihasználására remek ötletnek tűnt felkeresni valamelyik felsőoktatási intézményt, és hogy annyira azért megerőltetni se kelljen magukat, nem előadásra mentek, csak kötekedni.

Lényegi mondanivalójuk annyi, hogy az egyetemisták nagy része minden valószínűség szerint buzi, és hogy a stadion helyett egyetemre költött pénzből tanított diák ne mehessen el a londoni mekibe éhen halni (hanem feltehetően azt szeretnék, hogy haljon éhen itt, esetleg tanulja meg, mi az a munka, vagyis mondjuk az uránbányászat). Mondandójuk második felével minden napközis tanár, pedellus, házmester és oktatási államtitkár hangosan egyetért.

Jegyezzük itt gyorsan meg, hogy az az alapelv, hogy aki egy egyetemi képzést finanszíroz, az valamilyen formában profitáljon is belőle, tökéletesen méltányolható – és kevesen vonták kétségbe. Az egyetemfoglalók sem. Nem követelnek általánosan ingyenes felsőoktatást. Akkor mégis mi baj a röghöz kötéssel, hivatalos nevén hallgatói szerződéssel? A válasz a HVG publicisztikájában