Halálos segélykiáltás

Sokáig az európai élmezőnyben a dobogó legfelső fokán állt Magyarország, szerencsére mára visszacsúszott az ország a negyedik helyre ebben a szomorú versenyben - jelzi Zacher Gábor toxikológus, hogy azért van még min „rontanunk", a jelenlegi helyezést illetően. A szakember fölhívja a figyelmet, hogy a kórházban fekvő, de szerencsére életben maradt öngyilkosjelöltek kétharmada nő. Az úgymond „sikeres" öngyilkosságok esetében éppen fordított az arány, a férfiak javára.

A szakember elárulja, kimutatható különbség létezik a generációk és a nemek között az öngyilkosságok okait tekintve is. A nők átlagosan korábban választják az önkéntes halált, elsősorban kilátástalannak tűnő párkapcsolatuk végleges megoldásának reményében. A vezető öngyilkossági ok a szerelmi bánat. Nincs többé értelme az életnek, vakvágányra futott a közös élet - érzik a fiatal nők. Ez a 16-28 éves korosztályra jellemző.

A következő veszélyeztetett generáció a 35-50 éveseké. Ők kapcsolatuk megromlása miatt fordulnak önmaguk ellen. Együtt élnek x éve valakivel, nőnek a gyerekek, rájönnek, nem boldogok, nincs kiút, a munkahelyen is a szürke robot, s anyagi gondok gyötrik őket. A kitörés egyetlen lehetősége a halál.

Gyakran nem kapják meg a megfelelő kezeléseket a reumatikus vagy rákos és egyéb, fájdalommal járó betegségükre, így egy idő után feladják, nem birkóznak tovább a testi szenvedéssel. A hazai egészségügyi ellátásban még mindig ódzkodnak a kábító jellegű fájdalomcsillapítóktól az orvosok. A hatvanévesnél idősebb öngyilkossági kísérlet miatt kórházban fekvő nők háromnegyede nem a lelki, hanem egészen egyszerűen a testi kínok elől keresi a gyógyírt az önkéntes halálban.

Jó néhány öngyilkosságot meg lehetne akadályozni, ha időben észrevennénk a figyelmeztető jeleket - állítja Zacher doktor. A szülőnek igenis időt kellene szánni a gyermekére. Az öngyilkosság többnyire mintakövetés is. A családban a felmenők, rokonok között már történt ilyen eset.

Az öngyilkosság még régiónként is változik. A szegényebb, hátrányosabb helyzetű területeken, Békés, Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy éppen Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakossága gyakrabban lép ki az életből önként, mint a más tájakon élők.

A nők jóval ritkábban halnak bele a kísérletbe, mint a férfiak, akik igyekeznek azt be is fejezni. A nők afféle segélykiáltásnak, figyelmeztetésnek szánják tettüket, hogy vegyék észre őket, törődjenek velük.