Ki akarta ezt?

Mihályi Péter egészségügyi közgazdász, 2006-ban az Államreform Bizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetőjeként a kórháztörvény egyik előkészítője úgy látja, a kórháztörvény elmarasztalásával nagyot csapott az Alkotmánybíróság az Országgyűlés asztalára. Ennek hatását legalább egy évtizedig saját bőrén fogja érezni minden egészségügyi dolgozó és minden beteg.

A Molnár Lajos nevéhez fűződő, úgynevezett kórháztörvény mind elveit, mind részleteit tekintve az MSZP-SZDSZ-koalíció terméke, és így - minden elvszerűsége és radikalizmusa mellett - magán viselte a gyurcsányi kompromisszumkereső politika összes negatívumát is. A törvény elfogadását megelőzően, 2006 őszén országos alkudozás folyt minden kórház és minden kórházi osztály jövőjéről. Mert ez a törvény lényege: melyik városban, melyik osztályon hány ágyat fog finanszírozni a társadalombiztosítás. Az egészségügyi miniszter a legfontosabb szereplőkkel külön-külön tárgyalt, fenyegetett és ígért, voltak aláírásgyűjtések, tüntetések... stb. Egy ideig jó irányba is mentek a dolgok: 2008 elején elfogadták a több-biztosítós törvényt.

Azután jött a népszavazás, az MSZP feladta az egészségügyi reformot, kiutálta az SZDSZ-t a koalícióból, majd visszavonta a biztosítási törvényt. Az Alkotmánybíróság szembetalálta magát egy ideiglenesnek gondolt törvénnyel, amelyről később kiderült, hogy mégiscsak hatályban marad beláthatatlan ideig. És ez egy egészen más helyzet.

Mihályi Péter közgazdászként úgy gondolja, hogy az AB eljárása logikus és meggyőző. Azt azonban egy percig sem vizsgálták, hogy hány kórházra és milyen ágyakra van szükség. A taláros testület csak azzal foglalkozott, hogy a döntés meghozatalára vonatkozó eljárásrend megfelelő-e. Az AB többsége még ezen a ponton is a liberálisoknak tetsző irányba ment tovább. A kormány és az Országgyűlés megteheti - mondja a határozat -, hogy maga dönt a kapacitások felosztásáról, és megteheti azt is, hogy az önkormányzatokra bízza a döntést. Konszenzuskeresés, felelősségtologatás, mutyizás - vagyis az AB szóhasználatával: együttdöntés nincs! Az igazi kérdés az, hogy mit kezd majd az új kormány az AB mostani döntésével. Ha piacbarát megoldást keres, és az egészségbiztosítás piacát megnyitja a versengő biztosítók előtt, akkor ez az AB-döntés inkább segíteni, semmint akadályozni fogja. De az új kormány arra is szabad kezet kapott, hogy egy vasmarkú miniszter államigazgatási döntéssel - és persze a parlamenti többség bólintásával -, egymaga átrajzolja az ország kórháztérképét.

Egy ilyen lépés, sőt pusztán az a tény, hogy egy ilyen lépésnek nincsen alkotmányossági akadálya, lelassíthatja a magántőke megjelenését a szolgáltató intézményekben is. Ha a kormány nem adja át a finanszírozási szerződések megkötésének a jogát a versengő biztosítóknak, akkor az AB-döntés alapján egy viszonylag egyszerű törvénymódosítás után a mindenkori egészségügyi miniszter 2010-től kénye-kedve szerint bonthat fel minden finanszírozási OEP-szerződést, és ez bizony el fog riasztani sok magánbefektetőt. Emelje fel a kezét, aki ezt akarta! – teszi fel a kérdést a szerző.