Kockázatok és mellékhatások

Ennek nyomán aligha meglepő: a sérülések száma megsokszorozódott az utóbbi évtizedekben. „Természetes, hogy gyakoribbá váltak a sérülések, hiszen a mérkőzések, a versenyek dinamikája megváltozott" – mondta Pavlik Attila, a Magyar Sportorvos Társaság főtitkára, az Országos Sportegészségügyi Intézet főorvosa.

Konkrét adatok is alátámasztják a szavait. Dobos József, aki szintén a Sportkórház főorvosa, a pekingi olimpia magyar szereplőit vizsgálta, csaknem száz versenyzővel készített interjút, és az eredmények megdöbbentőek. Az ötkarikás játékokon tizennégy kézilabdázó vett részt, közülük tizenketten beszéltek „kórtörténetükről" az orvosnak: minden játékost műtötték már, a tucatnyi sportolót összesen huszonkilencszer. A küldöttségben akadt olyan, aki pályafutása során már hétszer feküdt kés alá.

Igaz, a különböző sportágakban eltérő a sérülések valószínűsége és jellege. Érdekesség, hogy olyan „veszélyes övezetben", amilyen az ökölvívás, fölöttébb ritkák a műtéti beavatkozást igénylő sérülések. Ezek az esetek is inkább a kiegészítő sportágak (futball, futás) „eredményei".

- Ellenben a kézilabdázók és a labdarúgók körében gyakori a boka- és térdízület sérülése, míg a vízilabdázók és a röplabdázók sokszor küzdenek vállbántalmakkal, a dobószakágakban a könyökfájdalmak okozhatnak problémát - sorolja Pavlik.

A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy bizonyos bántalmak nem jelentkeznek a sportoló aktív korszakában. Tanulmányában a doktor már évtizedekkel ezelőtt rámutatott: a sportolók mind fiatalabban kezdik a tréningeket, ellenben egyre hosszabb a pályafutásuk, így a károsodás esélye nő.

A honi sportorvoslás felkészült a bonyolult testi problémák kezelésére. A szakma nívójával - a szakemberek szerint - nincs különösebb gond, azonban a technikai feltételek meg sem közelítik a fejlett európai országokban megszokottakat.