Kórházi trauma összevonás után

Napok kérdése, és végleg egyesül önmagával a Péterfy kórház, vagyis a névadó utcában lévő főépületbe kerülnek az eddig távolabb eső részlegei. A kórház osztályai között már eddig is nagy volt a jövés-menés, például 2007-ben ide csatolták az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetet (OBSl), ami meglehetősen sajátos, Magyarországon egyedülálló helyzetet teremtett.

Az egyesítés jogilag fölszámolta az OBSI-t; az épületet, a szakembereket és a feladatot Budaházy Emil, a Péterfy főigazgatója „örökölte meg", aki nemcsak béketűréssel viselte, de egyenesen hasznosnak találta a fúziót. „Minden ésszerűség az egyesítés mellett szólt, hiszen a szellemi kapacitás mindkét helyen megvolt, csak másként. Az OBSI nyolcvan traumatológusa között minden apró dolognak, szinte még a kisujjnak is volt külön specialistája. Nálunk húsz baleseti sebész dolgozott, s gyakorlatilag mindenhez érteniük kellett. Nem tudom, melyik a jobb megoldás. de a fúzióval hihetetlenül sokat nyertek a betegek. Olyan szakemberek szerveződtek csapattá, akik egyrészt specialistái egy-egy részterületnek, másrészt viszont nem esnek kétségbe, ha a szokásos gyakorlatuktól eltérő beavatkozást kell végezniük" -mondta Budaházy.

Az OBSI-ból tehát a Péterfy Baleseti Központja lett, s ahogy a főigazgató elmondta, a száz szakember - nyolcvan a korábbi országos intézetből, húsz a Péterfyből - nyolc emeleten, 344 ágyon csak „traumázik" a Fiumei utcai épületben, illetve gondoskodik a járó betegek ellátásáról. A Péterfy fölszabaduló helyiségeibe lassan beköltöznek az eddig másutt működő részlegek, az ottani épületek egyikét pedig a fenntartó főváros értékesítheti majd.

Budaházy Emil maga nem traumatológus, ezért nem szól bele a baleseti sebészek munkájába. Az egyesülésnek azonban nemcsak előnye volt: hosszú évek után megint ott az adósság a kórház nyakán. „A fúzió megevett minden fillért, mert az OBSI-val az utóbbi jó néhány évben gyakorlatilag nem törődött a minisztérium, az intézmény teljesen el volt adósodva a gazdálkodási módszere és magára hagyatottsága miatt. Nekünk viszont kiegyensúlyozott volt a gazdálkodásunk, tartalékaink voltak. A ragyogó szakembergárdán kívül azonban a teljesen lepusztult műszerparkot és a rossz állagú épületet is át kellett vennünk, a tizenkét műtőből öt szinte használhatatlan, a többi hét is felújítást igénylő állapotban volt. A több mint tízéves CT után már nem fizetett a biztosító, de a budapesti ügyeletben azért részt kellett venni vele. A fenntartó fővárosi önkormányzat azóta persze csöpögtet nekünk ezt-azt, kapunk műszereket, miegymást, de a működési költségeket nem neki kell állnia. Azt szokták mondani, hogy a minisztérium ne legyen kórházfenntartó, mert nem alkalmas rá. Nekem is ez a véleményem. Persze sokszor rossz gazdák az önkormányzatok is. Talán még az egyház kezében van legjobb helyen egy kórház" -mondta a főigazgató.

A Péterfy 870 millió forintot támogatást kapott 2007 közepén, hogy fedezze az éjjel-nappali ellátáshoz szükséges átépítés költségeit. Csakhogy a fenntartó önkormányzat nem kapta meg az államtól az OBSI tulajdonjogát, noha a kórház-működtetési feladatot „rásózták". A tulajdonjog 2009 januárjában került át, és februárban született meg a földhivatali bejegyzés. Miután az állami pénzzel el kellett számolnia a kórháznak, ezért Budaházy Emil egy év haladékot kért és kapott. „Ehhez képest 2009 márciusában tudtuk megkezdeni a munkálatokat - jelentette ki. - Csak azért tudtunk átköltözni, mert vettük magunknak a bátorságot, és megcsináltattunk néhány állagmegőrző munkálatot, noha hivatalosan talán nem is volt jogunk hozzá. A radiológia korszerűsítésére idegen tőkét vontunk be, az ügy súlyára tekintettel ebbe minden párt beleegyezett a közgyűlésben. Ócskavasakkal ugyanis nem tudunk dolgozni. Itt működik Európa egyik legnagyobb baleseti központja, és a megszokás is ide hozza az embereket. Nincs olyan hét, hogy valaki ne kérné, vegyünk föl beteget. Egy sérült kislányt, akinek az édesanyját agyonlőtték, szintén kérésre vettük föl a napokban, mert nem lehetett tudni, hogy béna marad-e a keze. A baleseti sebészet nem tréfa, a betegek nyolcvan százalékát sürgősen el kell látni, a többi húszat azért nem küldjük el, mert meg kell vizsgáljuk ahhoz, hogy kijelenthessük, nem sürgős eset." Ehhez képest nagy a különbség a ténylegesen elvégzett gyógyító munka és a finanszírozása között.

„Tudom, hogy mindenki rosszul jár, de ha megnézne egy országos listát, kiderülne, hogy talán csak három ilyen rossz pénz-feladat aránnyal működő kórház van. A János, az István kórház és mi. Éppen most írtam levelet a miniszternek, hogy minden hónapban minimum nyolcvan-száz millió forintot veszítünk. Most, a régi-új finanszírozási rendszerben azt nézik, hogy milyen volt a forgalmunk 2008 megfelelő időszakában. Igen ám, csakhogy mi akkor építkeztünk, ezért félgőzzel működtünk. Ha egy önhibáján kívül feltúrt intézmény teljesítménye alapján adják nekünk a mostani finanszírozást, akkor az igazságtalan döntés" -mondta Budaházy Emil.