Mindeddig ismeretlen jelenséggel találja szemben magát számtalan német egyetem.
Ugrásszerűen megemelkedett ugyanis a tudományos kutatásra és szervátültetésre felajánlott holttestek száma. A berlini kormány döntése, hogy a betegbiztosító társaságok törlik szolgáltatásaikból a temetési segély folyósítását, váratlan eredményhez vezetett: az elhalálozott személyek családtagjai a holttestet az anatómiai intézetek rendelkezésére bocsátják, és ezzel igyekszenek megtakarítani a temetéssel járó költségeket.
Gyors iramban terjedt el a hír, hogy az elhunytak végső nyugalomba helyezésének a kiadásai megkerülhetők, sőt ezen túlmenően e megoldás emberbaráti cselekedetnek is számít, miután támogatja a jövő orvosainak a kiképzését, a transzplantációs fáradozásokat.
Mindez oda vezetett, hogy az egyetemek egy része máris elrendelte a holttestek felvételi tilalmát, mert a kínálat jóval meghaladja a szükségletet. Így a Majna menti Frankfurt egyetemének orvostudományi részlege évente legfeljebb ötven holttestre tart igényt, tavaly viszont több száz ajánlatot kapott, és végül kétszáz elhunytat vett át.
A jelenség ismételten a valós tények elhallgatásával, sőt okirat-hamisítással párosul. A rokonok ugyanis kötelesek írásban lefektetett nyilatkozattal bizonyítani, hogy az elhunyt kívánságának megfelelően járnak el. Sokan elkallódott papírokra hivatkoznak, de egyesek attól sem riadnak vissza, hogy hamisítsák a halott aláírását.
Az egyetemek elutasító válasza sokszor felháborodást vált ki és arra készteti a hozzátartozókat, hogy jogi úton próbáljanak érvényt szerezni akaratuknak.