Mentális kórok ellen az agyban

Egy tavaly készült, hat uniós tagállamot felölelő vizsgálat tapasztalatai szerint a felnőtt női lakosság 15, a férfiaknak pedig a 8 százaléka szenved valamilyen mentális betegségben. Az érintettek kezelése viszi el a teljes egészségügyi kassza egyharmadát, vagyis a probléma jelentőségét aligha lehet túlbecsülni.

A kutatási ráfordításokban ugyanakkor egyelőre korántsem érvényesül ez a privilegizált státus: a gyógyító-megelőző célú kutatási támogatásoknak csupán a 15 százaléka áramlik erre a területre. A jelenleg futó 7. kutatás-fejlesztési keretprogram 6,1 milliárd eurót szán az agy és az elme betegségeinek a vizsgálatára - miközben a European Brain Council adatai szerint az unióban évente 600 milliárd euróba kerül a szóban forgó betegségek menedzselése.

Maire Georghegan-Quinn, az EB kutatási biztosa a fenti statisztikai adatok idézése után óvatosan arra is célzott: nem minden tagállamban néznek szembe egyforma bátorsággal a problémával, több európai ország is akad, ahol ez a betegségcsoport a döntéshozók számára tabunak számít. Az uniós politikus emiatt is nagyra értékelte, hogy Magyarország a saját elnökségi ciklusának egyik hangsúlyos pontjává tette az Akadémián most zajló konferenciát.

A depresszió (és a sokszor depressziós eredetű öngyilkosság), a szorongás és a skizofrénia tabuként kezelésének kulturális vagy vallási okai vannak, magukon a betegeken viszont főként a problémához előítéletek nélkül közelítő tudománynak kellene segítenie. Hogy súlyos, az egész európai társadalom jövőjét érintő gondról van szó, azt Freund Tamás neurobiológus, jelenleg a világ egyik legelismertebb agykutatója is igyekezett alátámasztani.

Szerinte az információrobbanás és a globalizáció korábban nem tapasztalt adaptációs nyomás alá helyezi az emberi elmét, és ennek szomatikus következménye a mentális betegségek növekvő trendje, elsősorban a szorongásos, illetve pánikbetegség jellegű kórok területén. Mint a tudós hangsúlyozta, a WHO előrejelzése szerint a helyzet súlyosbodására kell számítani, ami az egészségügyi apparátuson túl a tudományt is lépéskényszerbe hozza.

Rossz hír, hogy a felismert betegségek gyógyszeres kezelése terén rövid távon nem ígérkezik látványos áttörés: némi túlzással minden olyan molekula ki van próbálva, amit a már ismert kórképekkel szemben a siker reményében lehetne bevetni. Lényegesen nagyobbak a tartalékok ugyanakkor a betegségek korai felismerése, a kialakulásukhoz vezető okok tisztázása, illetve a megelőzés területén.

Ide koncentrálódnak tehát a kutatások, ami azonban paradox módon a gyógyítást is előrébb viheti: szelektívebb (célzottabb), kevesebb káros mellékhatással rendelkező készítmények kifejlesztése várható a folyamatban lévő európai kutatási projektektől.