Mérlegen az őssejtek

Az embrionális őssejtek felhasználásával kapcsolatos parázs etikai viták egyaránt megosztják a politikai, a tudományos és a vallási közösségeket, jócskán itt van tehát az ideje, hogy józanul mérlegeljük a lehetséges előnyöket és hátrányokat.

Amit nem árt tudni
Az emberi szervezetben (és más élőlények esetében is) minden egyes sejt magában hordozza ugyan a megfelelő információkat, amelyek szükségesek egy teljesen életképes ember felépítéséhez, azonban ezek az információk a legtöbb esetben "zárolva" vannak a sejt számára; ki-ki a saját feladatát végzi, nincs szükség arra, hogy más munkaterületekre kalandozzon. Az őssejtek azonban igazi ezermesterek, nincsenek elkötelezve egyetlen speciális feladat mellett sem, megfelelően sokasodva elvileg bármilyen szerv vagy szövet létrehozására képesek. Úgy is fogalmazhatnánk, a magjukban rejlő hihetetlen adattárhoz ők általában szabadon és tökéletesen hozzáférnek.

Lehetnek totipotensek (valóban képesek egy ember felépítésére), pluripotensek (bármilyen sejtet létrehozhatnak de önmagukban nem tudnának egy embert megformálni), multipotensek (behatároltabb képességűek, képesek számos sejtté, de nem mindenfélévé fejlődni - ilyeneknek köszönhetjük például a vérünk pótlódását), illetve unipotensek (csak egy sejttípust képesek létrehozni de megújulnak és nem vesztik el az osztódási képességüket, mint például az ideg- vagy izomsejtek).

Mintegy tíz évvel ezelőtt, 1998-ban merült fel először hivatalosan, hogy őssejtekre lehetne szert tenni emberi embriókból, majd hamarosan megoldás született arra, hogy lehet a pluripotens őssejtmintákat életben tartani és tenyészteni, úgynevezett sejtvonalakat létrehozva, de arra is sikerült rávenni őket, hogy különféle szöveteket alkossanak. A közvélemény azonnal lecsapott a témára és számos ország látott hozzá a fejlesztésre vonatkozó szabályok megalkotásának.

Amiért szeretjük...
Legnagyobb erejük a gyógyításban mutatkozik meg, elképesztő regenerációs hatást lehet kifejteni a segítségükkel, olyan problémákra kínálnak megoldást, mint a cukorbetegség, a rák egyes fajtái, gerincvelő-sérülések, Alzheimer-kór, Parkinson-kór és társaik. Emellett szinte eltörpül a rengeteg tudományos ismeret, amire az emberi fejlődéssel kapcsolatban taníthatnak minket. A kifejlett egyedek véréből, bőréből és egyéb szöveteiből kivont őssejtek az állatkísérletekben már bizonyították terápiás hasznukat. Köldökzsinórból ugyancsak hasznos őssejteket lehet nyerni, de ezek nem a legjobbak (rövidebb ideig élnek), mint az embrionális eredetűek, bár a technológiát általában ellenzők nem tiltakoznak ellene.

És amiért nem...
Az embrionális őssejtek felhasználása szükségessé teszi mesterségesen, laboratóriumi körülmények között megtermékenyített petesejtekből kialakuló hólyagcsírák (az embrionális fejlődés igen korai, relatíve kevés sejtes szakasza) szétbontását. Bizonyos csoportok úgy vélik, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, ezért már a hólyagcsírát is embernek tekintik, így morálisan megkérdőjelezhetőnek tartják az elpusztítását. Észak-Amerikában ez a legfőbb oka annak, hogy a terület kutatásai erősen korlátozottak.