Orvos dilemma: menni vagy itt maradni?

Menni vagy maradni? - sok hazai orvos szembesül a kérdéssel azóta, hogy megnyílt a kapu a külföldi munkavállalás előtt. A fiatalok egy része már eleve Nyugaton akar egzisztenciát teremteni, az idősebbek pedig - belefásulva az itthoni helyzetbe - azért kelnek útra, hogy legalább a hátralévő évek alatt kamatoztathassák szakértelmüket és jelentős gyógyítói tapasztalatukat. Odakint tárt karokkal várják a közép-európai orvosokat, és a külföldi munka előnyeinek bemutatása révén mindent meg is tesznek a toborzás érdekében.

Urbán László onkológus elmondta: a döntés különösen a középkorú orvosoknak nehéz, de a magyar egészségpolitika évek óta nem tesz semmit az elvándorlás megakadályozásáért, az egészségügy helyzetének javításáért. Mint mondta: az úgynevezett reformok során átvehettünk volna korszerű és jó dolgokat is, amilyen például az angol rendszer. A kórházak ott fix finanszírozást kapnak, amely kiszámíthatóvá teszi a gazdálkodást és a betegellátást, elegendő pénz jut műszerek, eszközök beszerzésére is. Az orvosokat külön bértábla alapján fizetik - a szakmai előrejutás során nagyságrenddel kapnak egyre több fizetést -, jogállásuk pedig nagyban hasonlít a szellemi szabadfoglalkozásúakéhoz, sőt az adózás sem változik. Kötelező a kamarai tagság, anélkül senki sem praktizálhat, s ez minőségbiztosítást jelent a betegeknek.

Urbán László szerint Magyarországon is ilyen rendszert kellett volna meghonosítani, ám a megfelelő körülmények kialakítása helyett folyamatosan a gyógyítók hivatástudatára apelláltak. Kórházainknak egyre több az adóssága - így akaratuk ellenére közvetve a bankokat „hizlalják" - ugyanakkor a módszerében és összegében is kedvezőtlen finanszírozás kiszámíthatatlanná tette a gyógyítást, nem szólva az egészségbiztosítási alap privatizációjára irányuló, végül meghiúsított törekvésről. Orvosaink bérezése megalázó, akárcsak a hálapénz rendszere, ráadásul a ranglétra egyre magasabb foka, a mind nagyobb felelősség is alig tükröződik a fizetésekben. Ezért, valamint a szakemberhiány miatt is kénytelenek több állást vállalni, az unióban megengedettnél lényegesen többet ügyelni.

A szakorvos szerint nem csoda, ha sokan pályáznak főleg Angliába, de a célállomások között szerepel Norvégia és Svédország is.

Az elvándorlás megakadályozására vonatkozó kérdésre Urbán László azt felelte: a hátrányok megszüntetésére mielőbb rendezni kellene az intézmények finanszírozását és a gyógyítók bérét. Lehetséges megoldásként említette, ha a dolgozók nálunk is egy egészségügyi bértábla alapján kapnák fizetésüket, meghatározva minden lépcsőben a minimális összeget. Az orvos szerint a népegészségügyi program felügyeletét a parlamentre kellene bízni, az egészségbiztosítási alap fölött pedig kizárólag az egészségügyért felelős miniszternek kellene rendelkeznie. Nagyon fontos, szakmai etikai kérdés a kötelező kamarai tagság helyreállítása is. Rendezett és kiszámítható körülmények közé nem egy idősebb, felkészült orvos hazatérne. A fiatalok ügye más lapra tartozik, ha szakmai szocializálójuk már kint zajlik, visszatérésükre nemigen lehet számítani. Ezért is kellene vonzóvá tenni a gyógyítói hivatást itthon.