Orvosi Nobel-díj: egerek és emberek

Két amerikai tudós, Mario R. Capecchi és Oliver Smithies, valamint brit kollégájuk, Martin J. Evans kapja az idei orvosi Nobel-díjat az embrionális őssejtkutatásban elért eredményeikért. Capecchi, Smithies és Evans a kísérleti egerekben célzottan kikapcsoltak bizonyos géneket, hogy megfejtsék azok szerepét az állati szervezeteken belül. A beavatkozás következményei egyértelműen felismerhetők az állatokon, így kiderült a kutatók számára, milyen funkcióval bír a kiiktatott gén. A díjazottak már 2001-ben az Albert Lasker-díjban részesültek, amely a Nobel-díj amerikai megfelelője. A Nobel-díjakat és a velük járó 10 millió svéd koronát (több mint 272 millió forint) a hagyományoknak megfelelően az idén is XVI. Károly Gusztáv svéd király adja át december 10-én, a kitüntetést alapító Alfred Nobel mérnök és üzletember 1896-ban bekövetkezett halálának évfordulóján.

A díjazottak módszerének ma a gyógyszerkutatásban és a diagnosztikában van gyakorlati jelentősége, tízéves távlatban a humán gyógyászatban is megjelenhet, akár új fejezetet is nyithat a genetikai hátterű, öröklődő betegségek gyógyításában.

Nemcsak etikai aggályok nehezítik, hogy az őssejtterápia kiterjedt orvosi alkalmazássá váljon, hanem megbízható és reprodukálható eredményből is kevesebb van a vártnál. Az őssejtbeültetés egyelőre csak a csontvelőpótlásban számít bevett eljárásnak, emellett a szívizom-rekonstrukció területén vannak még biztató próbálkozások, in vitro, (lombikban) környezetben, számos ígéretes eredmény született, amelyekből néhány éven belül akár sikeres terápia is lehet. Ehhez azonban az őssejtkutatás előtt álló (jobbára pénzügyi és morális természetű) akadályok elhárítására is szükség lenne.

Falus András akadémikus, genetikus professzor szerint hármójuk közül Capecchi az egérgenetikával kapcsolatos publikációkkal hívta fel magára a figyelmet, Evans a gének ki- és bekapcsolásának szakértője, Smithies pedig a mesterséges beavatkozással létrehozott génkonstrukciók feldúsításában járatos. A három kutató egymásra épülő munkája tette lehetővé a kikapcsolt génű egerek rutinszerű „előállítását".

Magyarországon kísérleti jelleggel szívinfarktuson átesett betegeket is gyógyítanak már őssejtekkel. A klinikai próbák első fázisában hét betegen hajtottak végre ilyen beavatkozást. Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT), mint az engedélyező szerv elé az elmúlt egy hónapban több kérelem is érkezett: a debreceni egyetem szívizom, perifériás ér, illetve immunbetegséggel kapcsolatos őssejtpótlás kutatására kért és kapott is engedélyt, míg Kaposvár egy egészen összetett vizsgálatát megtagadta a testület.

Az Országos Kardiológiai Intézetben két éve hajtották végre az első, szívizom pótlására szánt őssejtbeültetést. A beavatkozás lényege, hogy a betegek saját combcsontjából vesznek ki csontvelőt, ezt tisztítják, koncentrálják a sejteket, majd ezt juttatják vissza a koszorúereken keresztül a szívbe. Az ilyen módon tömegesen a véráramba került őssejtek a szív, infarktus által érintett területére is eljuthatnak, ahol az elzáródott ér miatt csökkent a vérellátás, és szövetelhalás történt. A haldokló szívizom területén keletkező kémiai anyagok odavonzzák ezeket a kívülről bejuttatott sejteket, és megteremtik számukra azt a környezetet, amelyek révén képesek új kapillárisokká, és bizonyos mértékben szívizommá fejlődni. Regéczy Nóra őssejtkutató szerint ma már vannak olyan sejtterápiás módszerek is, amelyekkel testi őssejtekből érett szöveti sejtek fejlődnek ki, például szívizomsejtek, idegsejtek vagy a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei. Ezeket az új, kísérleti gyógyítási módszereket regeneratív medicina néven ismeri az orvostudomány.