Ma Magyarországon, ha valaki megvakul, eleinte semmilyen segítséget nem kap ahhoz, hogyan tudná átvészelni a látása elvesztésével kapcsolatos nehézségeket.
Egy megvakult embernek szinte minden hétköznapi apróságot újra kellene tanulnia: közlekedni az utcán, enni, inni, főzni, mosni. A megvakult ember rendszerint magára marad, vagy jó esetben a családja segít.
A legjobb terápia természetesen az ismételt munkába állás lehetne. Többféle tanfolyam is indult már látássérült emberek számára, a szakmai képzéseket meg kellene előznie a legfontosabb hétköznapi készségek ismételt elsajátításának. Ez az elemi rehabilitáció, a megvakult emberek önálló életvezetésre tanítása, illetve a korábbi képességek helyreállítása, fejlesztése. Segíti a társadalomba történő be-, illetve visszailleszkedést, oktatást, képességfejlesztő foglalkozásokat, pszichés és mentális segítséget nyújt.
A szemorvosok nem foglalkoznak a megvakult emberek elemi vagy bármilyen rehabilitációjával, nem is értenek hozzá. Ma még senki sem tudja, mikor épülhetnek be a megvakult emberek rehabilitációs lehetőségeiről szóló információk minden leendő szemész vagy háziorvos tananyagába is.
Az orvosi és a szakmai rehabilitáció közötti szakadékot mégis csak 2005 közepétől próbálták meg tudatosan áthidalni. Horváth Péter, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium fogyatékosügyi főosztályának volt vezetője, az Országos Fogyatékosügyi Tanács jelenlegi titkára az elemi rehabilitáció kiterjesztését és fejlesztését tűzte ki célul, EU-s forrásokat is bevonva. Elemi rehabilitáció évtizedek óta csak egyetlen helyen működött addig Magyarországon, a Vakok Állami Intézetének kis létszámú műhelyében, a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjában (VERCS). Hozzájuk csatlakozott 2006 óta két alapítvány is, így ma már lényegesen többen részesülhetnek ilyen szolgáltatásban. A szolgáltatás minőségi paramétereit meghatározó Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) munkatársai folyamatosan dolgozzák és dolgoztatják ki a vonatkozó követelményeket és útmutatókat, tankönyveket.
Szuhaj Mihály, a közalapítvány kuratóriumi tagja szerint ennél is nagyobb problémát jelent az elemi rehabilitációs oktatók hiánya, szakemberek sincsenek elegendően az egész országot lefedő hálózat kialakításához. Egy frissen megvakult embernek akár az élete is veszélybe kerülhet, ha nem megfelelően tanítják meg az utcán közlekedni vagy a háztartási eszközöket ismételten használatba venni. Csak 2007 szeptemberében kezdődött meg az elemi rehabilitációs tanárok iskolarendszerű képzése a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán.