A népegészségügyi programban szereplő onkológiai éberség fogalmáról, szemléletéről Dr. Füredi Gyula, a szaktárca főszaktanácsadója, az Országos Alapellátási Intézet helyettes főigazgatója, gyakorló háziorvos beszélt a Weborvosnak.
 |
- Tulajdonképpen pontosan erről van szó. Ugyanis az említett esetben nem a lúdtalp a lényeg, hanem az, hogy a háziorvoslás sajátossága miatt csaknem mindenért elsőként ott jön létre az orvos-beteg találkozó. De, hogy ennek ellenére mégsem mindig és mindenütt így működik e folyamat, ezért kellett bevenni a népegészségügyi programba…
- Komolyan úgy véli, hogy akinek a rendelőjében ott áll vagy ül egyszerre, egyidejűleg tíz rogyadozó, bizonytalan testi-lelki állapotú, minimum pszichoszomatikus bajoktól nyomott- ijedt ember, egy efféle plusz vizsgálódáshoz partner lehet?
- Ez a plusz általában pillanatokat vesz igénybe, és nem feltétlenül tartozik hozzá hosszasabb magyarázkodás. És az sem bizonyos, hogy erre épp a legalkalmasabb az influenza - járványos időszak, noha akkor így is, úgy is belenézünk a beteg torkában. Amiről én beszélek, az abból az alapból indul ki, hogy az említett orvos-beteg találkozó általában nem évente egyszer fordul elő, és főként nem kizárólagosan akkor, ha nagy a konkrét baj. Az a jellemzőbb, hogy számosan különféle ok miatt rendszeresen felkeresik háziorvosukat. Az a vidéki körzeti doktor pedig, aki az egész családot ismeri, azt is jól tudja, ha az adott környezetben többeknél előfordult-e bizonyos daganatos megbetegedés, vagyis a hajlam a szokásosnál nagyobb-e. A bajok idejekorán felismerésében, valamennyiünk szemléletformálásában segítenek a szakmai irányelvek, módszertani levelek, képzések, továbbképzések.
- Vagyis a népegészségügyi program Ön szerint egyszersmind egy átfogó módszertani útmutató?
- Igen. Miként az Országos Alapellátási Intézet Egészséges Magyarországot! címmel tavaly meghirdetett ismeretterjesztő programja ugyancsak tartalmaz az onkológiai éberségünkkel kapcsolatos tudnivalókat. Amúgy a medicina óriási tudomány, a doktorok hat évig járnak az egyetemre és utána folyamatosan továbbtanulnak… A népegészségügyi program ebből a nagy egészből emel ki prioritásokat. Mindez nem azt jelenti, hogy a többi nem fontos, hanem arra figyelmeztet, hogy napjainkban, itt és most mi a megkülönböztetetten is még fontosabb… A végrehajtásban kulcsszerep hárul a háziorvosokra. Nem csak a betegségek megelőzésében és a bajok gyógyításában, hanem a sajátos helyzetből fakadó, lehetősége adta felvilágosításban, ismeretterjesztésben.
- Térjünk vissza az eredeti témánkra, az onkológiai éberségre. Például a saját, váci körzetében mi a helyzet mondjuk a mellrák szűrését illetően?
- Nyilván, ha minden rendben menne, nem szentelne a program fokozott figyelmet a daganatos megbetegedések visszaszorításának. Azon belül külön fejezet foglalkozik az onkológai centrumok egységes rendszerének kialakításával, az egységes graduális és postgraduális képzés megvalósításával, az onkológiai feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra folyamatos biztosításával, az onkológai tevékenységről és a daganatok előfordulásáról szóló adatszolgáltatási rendszerek fejlesztésével, az onkológiai betegek rehabilitációs intézményrendszerének országos kiépítésével. Konkrét kérdésére válaszolva: például a váci körzetben a háziorvosok rendszeresen megkapják a mammográfiai eredményeket, hogy nyomon követhessék, segíthessék betegeiket, s ha valaki a rehabilitációról netalán elmarad, megkereshessék.
Nemrégen hallottam egy történetet. Egy felmérés azt tudakolta, vajon a vélemények szerint rágyújthat-e a védőnő az újszülött mellett. A megkérdezettek 85 százaléka azt mondta, hogy nem. Én meg azt mondom, hogy ez tévedés, ugyanis a 15 százalék neve mellett nem szerepelhet, hogy védőnő! Ugyanez a véleményem a körzeti doktort illetően: aki az onkológiai éberséget a maga területén nem veszi komolyan, az az én véleményem szerint nem háziorvos…
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!