Változtatásra szorul a rezidensképzés

Az európai irányelvekre támaszkodó új szakképzési rendet azzal a céllal vezették be 2000-ben, hogy a szakorvosi bizonyítványok egyenértékűek és ezáltal automatikusan elfogadhatóak legyenek az Európai Unió országaiban kiadottakkal. Bár a rendszer minden résztvevője egyetért abban, hogy az átalakításra szükség volt, az eltelt három év alatt megmutatkoztak az új szakképzés gyenge pontjai is. A létrejött szisztéma a központi irányítás helyett voltaképpen az egyetemekre bízza a képzést. Hangsúlyt fektet a minőségre, az államilag finanszírozott szakképesítést egységes törzsanyagra alapozva biztosítja,- írja a Medical-Tribune elemző cikke.

Az első két évben mindenki ugyanazt tanulja. Ez egyesek szerint jó, hiszen menet közben még eldönthető, ki merre induljon. Mások viszont ezt olyan időhúzásnak tekintik, ami megakadályozza, hogy a szakorvosjelöltek mielőbb találkozhassanak a választott szakkal.Az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak (ETT) a témában készített összegzése azt indítványozza, hogy a gyakorlati komponensek ne legyenek rövidebbek két hónapnál. Sokan azonban irreálisan hosszúnak érzékelik a hatéves szakképzési időt, és túlzásnak találják, hogy valaki harmincéves korában kezdje a pályáját.

Jelenleg keretszámok határozzák meg, melyik specializáció hány diplomásnak oktatható. A szisztéma ellenzői szerint semmi értelme vizsgákon válogatni a jelentkezők közül, ha sok szakmában úgyis állástúlkínálat van. "Felesleges újabb vizsgát rendezni a sok egyetemi megméretés után" -- állítja Muszbek László professzor, felsőoktatási és szakképzési miniszteri biztos. "Elegendő volna a tanulóévek teljesítményéből és egy személyes beszélgetésből kiindulni. Az semmiképpen nem szerencsés, ha az egyetem »nem ismeri el« a maga által kiadott diplomát."

"Nem minden szakmai kollégium tudja az igényeket több évre pontosan előre jelezni. Persze a paraszolvenciás szakmák esetében lehetne limitálni a felvehetők számát, de ettől még aki kimarad a körből, nem megy el a népszerűtlenebb ágazatokba" -- foglalja össze a Magyar Rezidens Szövetség álláspontját dr. Ábrahám Pál, a budapesti regionális elnök.

Az ETT szerint a hiányszakmákat inkább azzal lehetne segíteni, ha az abban dolgozó rezidensek kiemelt díjazást kapnának.A rendszerbe kerülés feltételeként szereplő előszerződés intézményének értelmét pedig szinte mindenki megkérdőjelezi.

Az ETT kiemeli, hogy a rezidens munkaviszonyban, és nem hallgatói jogviszonyban áll. Ennek megfelelően -- bizonyos keretek között -- önállóan kell végeznie munkáját. A szakképzendők mégis azt panaszolják, hogy sokuk alig jut betegközelbe. Főként a sebésznek készülők sérelmezik, hogy nem kapnak feladatot, nem vehetnek részt a műtői tevékenységben. Szavaikat igazolja a legutóbbi példa, amikor maguk az urológusok kérték, hogy csökkentsék náluk a sebészeti gyakorlat idejét, mert nem tudják feladattal ellátni a képesítésre várókat, akik így legfeljebb az asszisztálásig jutnak el.

A rezidensi fizetéseket a többség csak annyiban módosítaná, ameny-nyiben az egészségügyi béreket általában, hiszen az orvosjelöltek a közalkalmazotti bértábla alapján ugyanabban a díjazásban részesülnek, mint a pályakezdők (jelenlegi havi bérük bruttó 107 ezer forint). Nem is ez, hanem az oktatói munka, a tutorok honorálása az igazi vitatéma ezen a téren. Néhányan a nyugati normákat kérik számon, de akik ezt némi túlzásnak tartják, azok is egyetértenek azzal: megfelelő anyagi motiváció nélkül nem várható, hogy javuljon az oktatás minősége, és kérdéses az is, mennyiben kérhető számon az, amit nem fizetnek meg.
A teljes cikk a MT honlapján