A kórházban az ideggyógyász véleményére nem voltak kíváncsiak, a röntgenorvos arról beszélt: nem is tudta, ki volt aznap ügyeletes.
A szerdára tanúként beidézett ügyeletes neurológus színes illusztrációkkal igyekezetett a bíróság előtt bemutatni az egyes agyi traumák sajátosságait. A szakorvos megerősítette azon korábbi orvosi vallomásokat, amelyek szerint Berkó Vince látható klinikai állapotán a korábbiakhoz képest nem volt észlelhető változás, ezért nem lett volna mire alapozni egy korábbi ideggyógyászati konzíliumot. (Amint megírtuk, a neurológust azután hívták le a sürgősségi osztályra, miután a reggel beszállított beteg hozzátartozói kora délután megérkeztek az intézménybe, s a korábbiakhoz viszonyítva jelentős állapotromlásról számoltak be.)
A neurológus azt mondta: a klinikai tünetekre alapozva akár indokolt is lehetett volna – a korábban indítványozott – hazaszállítása a betegnek. A szakorvos elmondása szerint kizárólag a korábbi zárójelentések alapján döntött úgy, hogy koponya-CT-t kér Berkó Vincéről. Úgy fogalmazott: ránézésre Berkó Vince rosszabbul nézett ki, mint Kovács Béla, ám előbbi beteg neurológiai tünetei nem támasztották alá állapotának súlyosságát, míg Kovács Bélánál sorsdöntő volt a vérömlenyt mutató CT-felvétel (amelyről ekkor még nem tudták, hogy Berkó Vincéről készült). Az ideggyógyász szakorvos leszögezte: Berkó Vince klinikai státuszában semmi nem indokolta, hogy azonnal elvégezzék nála a CT-vizsgálatot – elmondása szerint amennyiben ez így lett volna, személyesen járt volna közben az azonnali CT-ért a radiológián.
Az ügyvédek azt is firtatták, hogy az operációt végző idegsebészeti klinikán kellett-e Kovács Béla hozzájárulását kérni a műtéthez, mivel – az őt oda átszállító mentőápoló korábbi vallomása szerint – a férfi kommunikációképes volt. A szakorvos erre nem adott egyértelmű választ, mondván: erről az ottani orvosoknak a szituáció függvényében kellett dönteniük.
A neurogólus alátámasztotta azokat a korábbi tárgyalási napokon elhangzott orvosi nyilatkozatokat, amelyek szerint Szegeden az életkorból adódónál is kisebb esélye van a túlélésre egy hatvan év feletti agyvérzéses betegnek, mint egy fiatalabbnak. Úgy fogalmazott: tragédia, hogy a szegedi kórházban nincs neurológiai osztály, a klinikán ugyanis kapacitáshiány miatt képtelenek mindenkit elsődleges ellátásban részesíteni.
A neurológus beszélt arról is, hogy „a kórházban áldatlan körülmények között dolgoztak." A szakorvos elfogadhatatlannak tartotta például, hogy az SBO-nak nevezett osztály tízágyas fektetőjébe mindössze egy beosztott ápoló volt, ráadásul még a gyógyszerszekrényt is egy másik helyiségben helyezték el.
Az ideggyógyász szakorvos elmondta: a betegcsere után a kórházban indult fegyelmi vizsgálatban egyetlen alkalommal sem hallgatták meg tanúként, holott az ominózus napon ő mindkét érintett beteget vizsgálta, s ráadásul a CT-t is mindkét alkalommal ő rendelte el. – Az eset után két hétig nem hallgatott meg a kórház vezetősége. Kommunikációs zűrzavar alakult ki, az újságokban egymásnak ellentmondó nyilatkozatok láttak napvilágot, mindeközben pedig engem senki sem kérdezett meg – hangzott el a tárgyaláson.
A Weborvoson megírtuk: a fegyelmi vizsgálatot Pajor László urológus főorvos, a kórház jelenlegi főigazgatója vezette. Két ápolót és egy beteghordót elbocsátottak állásából, egy ápoló megrovást, a beosztott orvos és a röntgenasszisztens figyelmesztetést kapott. Az ügyeletvezetővel szemben nem jártak el, mert a főorvos aznap vállalkozóként dolgozott, így nem vonatkoztak rá a közalkalmazotti szabályok. Az elbocsátottak a munkaügyi bíróságon megtámadták a döntést. A kórház a fegyelmi eljárás során vétett hibák miatt visszavonta határozatát, így november közepén mindhárom dolgozót visszavette állásába, s kifizette számukra az eljárás idejére visszatartott bérüket is. Az ügyhöz tartozik, hogy Botka László polgármester a betegcsere okán állította fel székéből Nárai György főigazgatót, akinek a posztját egy ideig Baráth Lajos gazdasági igazgató – jelenleg a makói kórház főigazgatója –, majd Pajor László vette át.
A kórházban a betegcsere napján ügyeletes radiológus főorvos tanúvallomásában arról beszélt: abban az esetben, ha a pácienssel nem lehet kommunikálni, a betegazonosításnál kizárólag a kérőlapra hagyatkozhatnak. A főorvos leszögezte: a sürgősségi osztály által kért vizsgálatokat minden esetben a lehető leghamarabb elvégezték. Ez a kijelentés ellentmondott a harmadrendű vádlott ügyeletvezető által korábban elmondottakkal. Az ügyeletvezető ugyanis azt állította: miután az ideggyógyász Berkó Vincénél elrendelte a CT-t, a radiológus későbbre halasztotta a vizsgálatot, s végül telefonon abban egyeztek meg, hogy azt majd este végzik el. A radiológus kitartott saját verziója mellett, amely szerint egész nap egy szót sem tárgyalt az ügyeletvezetővel. A két főorvos a tárgyalóteremben ezen összeveszett, a vita a bíró csillapítására maradt abba. A röntgen vezetője azt mondta: miután az idegsebészeti klinikáról kora este értesítést kapott az akkor még csak vélelmezett betegcseréről, lement a sürgősségi osztályra, majd ott a beosztott orvostól – a jelenlegi negyedrendű vádlottól – tudta meg, hogy ki aznap a sürgősségi ügyelet vezetője. A negyedrendű vádlott nagyjából alátámasztotta ugyan a radiológus által elmondottakat, ám azt tagadta, hogy ő bármit mondott volna akkor az ügyeletvezető személyéről.
Érdekes epizódja volt a tárgyalásnak, amikor a radiológus főorvos-asszony kézitáskájából elővette Berkó Vince CT-vizsgálati lapjának eredeti változatát. Mint mondta, a dokumentumot még a betegcsere napján vette magához, miután megtudta, hogy azt a sürgősségi osztály orvosai keresik. Megfogalmazása szerint „kimentette" az iratot, nehogy „valami történjen" az eredeti példánnyal.
A tárgyalássorozat eredetileg 2006 márciusában folytatódott volna, mert egyes tanúként idézett személyek tartósan külföldön tartózkodnak, s a bíróság szakértői jelentésekre is igényt tart. A bíró azonban úgy döntött: november 29-én helyszíni szemlét tart a kórházban, hogy a bíróság tagjai megismerkedhessenek a történtek helyszíneivel, s jobban átláthassák a történteket, december 8-án reggelre pedig beidézik a fegyelmi tanács egykori tagjait.