Egy asztalnál ült tegnap végre minden szereplő, aki érintett a megyei kórház szerkezeti átalakításában.
![]() |
A meghirdetett elnöki vizitre sorban érkeztek az intézetvezető professzorok, főorvosok, ami valóságos főnyeremény volt a sajtó számára, mert manapság telefonon információhoz jutni reménytelen vállalkozás. Amíg az érkező vezetők egyike mobiltelefonon egyeztetett, addig a „félbetört", jelenleg elbocsátandóktól hemzsegő gyermekkórház első embere , Súlyok Endre professzor csak ennyit mondott a vele szembe jövő egykori kollegáknak: irigyellek benneteket, ti még legalább vagytok, mi viszont már nem látjuk a jövőt.
Az osztály és már osztály nélkül maradt vezetők a kerek asztalt körbeülve teljes letargiában várakoztak dr. Rúzsa Csaba igazgató szobájában, a tőlük válaszokat váró elnöki vendéget pedig az udvaron helyi tévések hada vette körül. Órányi csúszással aztán végre megkezdődhetett , amiért valójában jöttünk. Az igazgatói szobában megtudtuk: a fenntartó önkormányzat vezetője azért hívta egybe az érdekelteket, mert kíváncsi volt, hogyan élik meg maguk az orvosok ezt a „felfordult" világot, s miként tudják a betegeket úgy helyzetbe hozni, hogy az érdekek a legkevésbé sérüljenek.
Mielőtt a doktorok még szót kaptak volna, Hargitai János a megyei önkormányzat elnöke ismertette a kórházzal kapcsolatos eddigi történéseket. Elmondta: a helyzet nehéz, de mindenképpen el kell kerülni csődbiztos kinevezését, mert akkor vége lesz mindennek. A biztos csak számokat lát majd, s ebbe már nem lesz beleszólásuk.
A bevezető után Kollár Lajos professzor, a PTE ÁOK helyettes dékánja szólt, aki a megyei kórház érsebészeti osztályának vezetőjeként integrátori szerepet tölt be. Az ágyak csökkentése, illetve a volumen korlát miatt jelentősen leszűkült a műtéti kapacitás lehetősége. Nem is olyan régen 30 tagú stáb ülte körül az asztalomat a reggeli munka megkezdése előtt, s naponta 3-4 műtétet végeztünk. Most pedig parkoló pályán pihennek ezek a képzett, kiváló felkészültségű emberek.
Bár nem voltunk olyan hangosak, mint Szekszárd, de mi is már csak az akut műtétek után futunk. A várólista viszont nem megoldás. Érsebészetünk centrumként működött a Dél-Dunántúlon, most pedig 28 ágy jut 416 ezer lakosra.
Itt jegyezte meg dr. Ternák Gábor, az infektológiai osztály vezetője, hogy a helyzet demoralizáló. Nem is értem a dolgot, hiszen a döntéshozók csak azt felejtették ki a történetből, hogy a betegek nem lesznek kevesebben - mondta.
Azzal, hogy két osztályunkat meg kellett szüntetni, szinte a gyermekkórházat is eltemették. A kollegák ugyanis a helyzetet úgy értelmezték: már nem is létezünk - panaszolta Súlyok Endre professzor.
A kórházi változás legnagyobb traumáját kétségtelenül az onkológia szenvedte el: bezárták az osztályt. A látvány lesújtó: kék nájlonba csomagolt matracok, lehúzott árválkodó ágyak, kiürült kórtermek, egymásra polcolt takarók, szellemé lett osztály. Ez maradt a megyei kórház onkológiájából.
A betegek azonban biztonságban vannak- sietett a látványt ellensúlyozni dr. Varga Zsuzsanna, az osztály nélkül maradt osztályvezető főorvos. A kezelések az egyetem onkoterápiás centrumába folynak, oda kerülnek majd át az orvosak is. Mindent elkövettünk, hogy e kényszerhelyzet miatt ne sérüljenek a betegérdekek.
Bódis József professzor, aki a szülészeti osztályt vezette, júliustól már az egyetemi klinika élére kerül. Mégis szomorúan beszél a megcsonkított nőgyógyászatról. A jövőt azonban még nem ismeri, abban bízik, hogy talán sikerül még néhány ágyat szerezni.
Mi belgyógyászok, eddig hallgattunk, itt az ideje, hogy egyre hangosabban kiáltozzunk- csatlakozott a beszélgetéshez dr. Beró Tamás professzor , aki tavaly még repdesett az örömtől, hogy az ország legkorszerűbb gasztroenterológiai centrumát vehette át, amelynek átadó ünnepségén Szili Katalin gratulált.
- Soha nem hittem volna, hogy a 750 millió forintos beruházás egy év alatt a semmibe vész, az aktív ágyak számát 155-ről 55-re kurtították. A megmaradt félszáz ágyon pedig nem lehet kielégítő betegellátást végezni. Beszélt a professzor azokról a betegekről, akiket eddig azért tudtak fogadni az ország minden részéből, mert másutt nem állt rendelkezésre sem a szükséges diagnosztikai háttér, sem a szaktudás. Most mi lesz velük- kérdezte?
Elkeseredetten mutatta a centrum épületén belül a letakart milliós eszközöket, a fotocellás ajtókkal felszerelt , légkondicionált osztályokat, vizsgálóhelyiségeket. Egyszerűen őrület, ami itt folyik-jegyezte meg. Hetek óta nem alszom éjszaka, mert féltem a kollegáimat, akiktől nem tudok és nem is akarok megválni.
Amíg orvosai beszéltek, Ruzsa Csaba igazgató időnjként közbeszólt: tudjátok, hogy mindent megpróbálunk, de ebben a helyzetben a mi kezünk is kötve van. Ezt mindenkinek be kell látnia. Sajnálom.
A nem hivatalos folyosói csevegésekből azért az is kiderült, hogy a kórházi ágyakért iszonyatos belső csatározások zajlanak. Bár létezik kidolgozott terv az egyetem és a megyei kórház integrációjára, ám ennek megvalósítása egyre távolabbinak tűnik. Most éppen az ágyak körüli huzavona, adjuk-nem adjuk , akarjuk-nem akarjuk című történet zajlik. Volt, aki bizalmasan megjegyezte: az is baj, hogy most mindenki saját magának akarja lenyúlni az ágyakat, tekintet nélkül a következményekre.
A vizit aztán ott ért véget, ahol két órával korábban elkezdődött: a kórház udvarán. Megkérdeztük Hargitai Jánost , kapott-e pártjától bármi utasítást, vagy útmutatót arról, miként akadályozható meg a kórházi átalakítás? Az elnök nem sokat vacakolt , fejét ingatva nemmel válaszolt. Majd elsietett egy újabb program helyszínére.