Személyében a magyar traumatológia és kézsebészet jeles képviselője, kiemelkedő tanítómestere, egy tudós ember távozott.
Megdöbbenve értesültünk, hogy Salamon Antal professzor úr életének 95.évében, 2023. március 1-én elhunyt - búcsúztak a munkatársak, barátok és tisztelői.
Salamon Antal 1928. augusztus 21-én született Nyíregyházán Felvidékről származó, apai és anyai ágon is nemesi származású családban. Gyermekkora változatos volt, elemi iskola első évét Amerikában, Ohio állambeli Daytonban végezte. Azt követően Tiszalökön élt.
Középiskolai tanulmányait Hajdúnánáson kezdte, Nyíregyházán folytatta, Budapesten érettségizett. 1947-ben nyert felvételt a Pécsi Orvostudományi Egyetemre. Életének meghatározó történése volt, hogy másodéves medikus korában a Szentágothai János professzor vezette Anatómiai Intézet tagja lett demonstrátorként. Itt ivódott vérébe a tudományos kutatás szeretete, ami élete végéig elkísérte.
1953-ban summa cum laude eredménnyel fejezte be orvosi tanulmányait. 1954-ben a II. számú Sebészeti klinikára került gyakornokként, főnökei Kudász József, Karlinger Gy. Tihamér és Kiss Tibor professzorok voltak, akiktől alapos sebészeti tudásra tett szert.
Ez idő alatt 1957-ben általános sebészet szakvizsgát, 1960-ban ortopédia szakvizsgát, 1967-ben baleseti sebészet szakvizsgát szerzett. Érdeklődése ekkor fordult az ortopédia és a kibontakozó traumatológia felé. Megbecsült, igazi klinikusként gyógyított, oktatott és tudományos dolgozatok sokaságát írta. Docensként, klinikai igazgató-helyettesként fogadta el a szombathelyi Markusovszky Kórház igazgatójának (dr. Gelencsér József) meghívását, és pályázta meg a Traumatológia Osztályvezető főorvosi állását, 1975-ben.
Szombathelyen 20 éven át irányította az osztályt, ami ezen időszak alatt Magyarországon és külföldön is elismert traumatológiai központtá vált és a kézsebészet egyik „fellegváraként” is említették. Új műtéti eljárások, munkaszervezési módszerek bevezetése, az infrastruktúra korszerűsödése (új műtőblokk, sürgősségi ambulancia átadása 1980-ban) révén az ellátási feltételek javultak, a sérültellátás magas színvonalon folyt.
A kórházban az ő támogatásával is alapított társszakmák segítségével a polytraumatizáltak ellátása kimagasló volt. Ebben az időszakban került bevezetésre a csípő és térdprotetika, a térdizületi artroszkópia, önálló részterületként működött a gyermektraumatológia és a kézsebészet. Az orvos létszám 15 fő körül stabilizálódott, többen több szakvizsgával is rendelkeztek. Legendás volt a stabil létszámú, jól képzett nővérgárda, az osztályhoz tartozott a fizioterápiás részleg is. Tanár úr elkötelezett szószólója volt a team munkának.
1994-ben kézsebész szakorvos is lett.
A jelenlegi traumatológia vezető főorvosai is Salamon tanítványok voltak, az osztály ma is elismert traumatológiai centrum, III-as progresszivitási szinten, 560 000 fős régió ellátásáért felel.
Salamon tanár úr nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, az osztály szaktanácsadója volt hosszú ideig. A Markusovszky Kórház Tudományos Bizottságának és Regionális Kutatásetikai Bizottságának elnöke volt 2019-ig.
Tanár úr szombathelyi évei alatt sem adta fel klinikusi hitvallását, mely szerint a gyógyító, sebészi munka mellett fontos az oktatás, a tudományos tevékenység.
Oktató munkája:
Pécsi Orvostudományi Egyetemen számos tantermi és gyakorlati előadást tartott (1954-2003).
A POTE Traumatológiai Klinikáján az angol nyelvű oktatásban is rendszeresen részt vett (1984-2003).
Anatómiát tanított a PTE Szombathelyi ETK-karán 1998-2001-ig és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán 1995-2006 között.
Az oktatás mellett az önképzést is fontosnak tartotta, számos külföldi tanulmányúton vett részt, az egykori NDK és NSZK vezető ortopéd és trauma centrumaiban. az ott szerzett ismeretket, tapasztalatokat önzetlenül adta át munkatársainak.
Kiváló kapcsolatokat alakított ki és ápolt a „képző” helyek vezetőivel, későbbiekben munkatársait is delegálta tanulmányutakra.
Kimagasló tudományos tevékenységének eredményei:
Tudományos közleményeinek száma 175 (magyar, angol és német nyelven), könyvrészletek száma: 6. Könyv: 1. (Dupuytren contractura-2004)
Orvostudomány kandidátusa (1967), doktori értekezést 1980-ban védte meg harmadikként a traumatológusok közül. Egyetemi tanár (1980). Habilitáció (1994).
Tudományos munkásságának témái:
A kéz ujjhajlító ínhüvelyek szerkezete, pótlási lehetőségei.
A sebgyógyulás biológiája.
A Dupuytren betegség patogenezise.
Tissue engineering.
A D-vitamin ellátottság és a csípőtáji törések közötti összefüggés kutatása.
Tudományos tevékenységében aktív társai voltak többek közt Pécsről Bíró Vilmos, Vámhidy László, Budapestről Józsa László, Renner Antal.
Tudományos elismertségét jelezte, hogy számos hazai és világkongresszuson felkért referáló, szekció vezető volt. Cikkeit számos alkalommal citálják.
Szakmaszervezeti tevékenysége
Alapító tagja volt a Magyar Traumatológus és a Magyar Kézsebész Társaságnak. Mindkét társaság vezetőségi tagja, szakvizsgáztató bizottságok aktív részvevője volt.
Traumatológiai Szakmai Kollégium tagja (1995-ig). Instruktorként is dolgozott több megyében humánus empátiával. Osztrák Traumatológus Társaság tagja. Az MTA Orvosi Szakosztály II. Klinikai Bizottság és a Mozgásszervi Bizottság tagja (1997-ig). A Societas Scientiarum Savariae rendes tagja. A Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, „Plasztikai Sebészet” című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (2001-ig).
Több Szombathelyen rendezett hazai traumatológiai és kézsebészeti kongresszus szervezője.
Fő inspirálója volt a korábbi stájer-szlovén traumatológus tanácskozásokhoz való csatlakozásnak, 1985-től a Határmenti traumatológiai találkozók néven szervezett üléseken a szombathelyi Traumatológia is aktívan szerepelt sok éven át.
Kitüntetései:
Kiváló orvos kitüntetés (1984).
Országos „Markusovszky Emlékérem” (1993).
A Népjóléti Minisztérium a „Pro Sanitate Emlékérem”-mel tüntette ki, (1994).
A Magyar Traumatológus Társaság Emlékérme (1995).
„Pro memoria chirurgiae manus hungaricae” emlékérem (1999),
Vas Megyéért Emlékérem, Vas Megye Közgyűlésének Díja (1999).
Dr. Tiborcz Sándor emlékplakett (2003).
„Pro Sanitate Savariae” Életműdíj (2003).
Jubileumi emlékplakett (2003).
„Magyar Traumatológiáért” Lumniczer Sándor Emlékérem (2004).
Pető Ernő Emlékplakett (2006)
Első házasságából két leánya és négy unokája, három dédunokája van.
Második felesége, Dr. Toldy Erzsébet, harmonikus életükben tudományos tevékenységükben egymást inspirálva dolgoztak, Erzsébet is egyetemi tanári kinevezést kapott.
A gazdag életmű és tevékenység mellett megélt hosszú életének titkát kereső kérdésekre válaszolva kiemelte a szakmai és tudományos aktivitás szerepét, a szerető család fontosságát és a rendszeres aktív sportolást. Kiváló teniszező, síelő volt és gyerekkora óta jó lovas is.
A tudomány művelését még a kórházban töltött végnapjaiban is gyakorolta: betegágyáról bediktálta feleségének egy cikk bírálatát, amelyre a halála napjának reggelén megkapta a választ, hogy „Köszönjük professzor Úr a bírálatát” –jaj de jó, ez is megvan!- mondta.
Személyében a magyar traumatológia és kézsebészet jeles képviselője, kiemelkedő tanítómestere, egy tudós ember távozott. Életútja példakép lehet mindenkinek. Egy kiváló orvost, oktatót, egy nagyon jó embert és főnököt veszítettünk el.
Nyugodjon békében! Emlékét szívünkben őrizzük - írta Korcsmár József és Bíró Csaba a gyászoló család, munkatársak, barátok és tisztelői nevében.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!