Lavinaszerűen leépülő egészségügy

Az önálló háziorvosi praxis megszűnése nem egyedi jelenség, ám a védőnői körzet felszámolására eddig nem akadt példa. Pedig alig egy évtizede a szépreményű Felsőmocsoládon, még hatalmas beruházással sportcsarnok építésének tervét is támogatta volna a regnáló kormány. A két csatolt faluval, Ecsennyel és Polánnyal együtt napjainkra alig ezer lelket számláló Felsőmocsoládon azonban a viszály, a fokozatosan fogyó népesség, az anyagi és szociális gondok nyomán oly mértékben gyorsult fel az elnéptelenedés – tavaly mindössze egy gyermek született, öt és fél évvel korábban pedig kettő - hogy az iskola bezárását követően az önkormányzat már képtelen fönntartani a 800 kártyát számláló önálló háziorvosi szolgálatot.
.
Az újonnan megválasztott polgármesternek, Zvekán Lászlónak októbertől nagy nehézségek árán sikerült ugyan kihoznia a csődből a települést, ám rövidesen további 16 millió forint inkasszóval terhelték meg az önkormányzatot, ami végleg ellehetetlenítette a gazdálkodást. Ennek következményeként immár hosszú távon képtelenek előteremteni azt a megközelítőleg egymillió forintot, melynek segítségével a szerény OEP-finanszírozást kiegészítendő, biztosíthatnák az egészségügyi szolgáltatások további működtetését. S, mert a szegénységgel együtt járó gondok előbb-utóbb az ellentéteket is felerősítik, Ecseny és Polány nemrégiben kezdeményezte a felsőmocsoládi orvosi körzettől való leválását, hogy egy másik település, Mernye háziorvosi körzetéhez csatlakozzon.

A már meglévő gondok mellett ezzel a lépéssel – úgy tetszik – a reménye is elszállt a helyben működő háziorvosi praxis fenntartásának. Az ÁNTSZ-engedély és OEP-finanszírozás további elnyerésének ugyanis az a feltétele, hogy mindkét körzet, a felsőmocsoládi, valamint az elszakadt ecsenyi-polányi ellátottjainak egyaránt legyen orvosa.

Felsőmocsoládnak a közeli Gamás háziorvosát sikerült megnyernie, ám a doktor a saját három körzete mellett a további kettőt már nem vállalhatja el. Az ecsenyiek és polányiak által kiszemelt mernyei háziorvos viszont még hezitál, hogy elfogadja-e a két kis település lakosainak ellátását.

Az idő pedig sürget. Az amúgy felsőmocsoládi gyökerű, a település iránt jó szándékú gamási háziorvos ugyanis már hat hónapja helyettesíti a korábban nyugdíjas közalkalmazottként három évig a településen praktizáló, majd távozó háziorvost. Október 15-én azonban lejár a határidő, s amennyiben nem sikerül a három településen párhuzamosan rendezni a dolgokat, a felsőmocsoládi orvosi körzet további működtetését már csak a korábbi finanszírozási összeg hatvan százalékából tudná megoldani az önkormányzat. Ez – annak ellenére, hogy a gamási háziorvos elvállalná a feladatot - végleg ellehetetlenítené a csőd szélén billegő települést. Az ügyben illetékes képviselőtestületek azonban határozatlanok. Úgy érzik olyan csapdába estek, ahonnan nincs kiút. Tartanak döntésük következményeitől, attól, hogy a háziorvosi körzettel megszűnő védőnői szolgálat újabb egzisztenciális gondokkal szembesíti őket. Ám a meddő várakozás nem terem gyümölcsöt. Vagy sikerül megegyezniük a három, a szolgáltatások terén korábban együttműködő települések képviselőtestületeinek, vagy dönt a kemény anyagi kényszer, - s ki tudja meddig – a három település orvos és védőnő nélkül marad.

Felsőmocsolád, Ecseny és Polány gondja intő jel. A rossz közlekedési viszonyokkal – Somogyban az első fagy alkalmával mindig az ecsenyi kaptatón akadt el először a busz, s a mentő – munkanélküliséggel sújtott központi településen ugyanis mintegy másfél évtizede két-három évenként váltogatják egymást a háziorvosok. Legtöbbjük csupán ugródeszkaként, a szakvizsga megszerzéséig vállalta a szolgálati lakással is rendelkező körzetet. A legutóbb három évben, a lakosság által is már elfogadott, közalkalmazottként praktizáló nyugdíjas doktor pedig a január 1-jével életbe lépő, kemény adó-és járulékfizetési kötelezettség, valamint a kényszerítő körülmények miatt egyre fogyó önkormányzati támogatások miatt hagyta ott a körzetet.
A polgármester szerint, ha sikerült volna egy, több terhet magára vállaló vállalkozó háziorvost találniuk, akkor - a megosztott teher mellett - talán sikerült volna megtartani egy háziorvost. A mindössze 800 kártyával azonban nem számíthatnak letelepedő, pályázó doktorra. Ugyancsak megközelítőleg évi egymillió forinttal kellett támogatnia a felsőmocsoládi önkormányzatnak az egyre kisebb gondozotti létszámú védőnői körzetet, melyet Skodáné Pécsi Diána 13 évig vezetett.

A nehéz terepen, gyakorta gumicsizmában közlekedő védőnő gondozottainak létszáma az 1999-ben regisztrált 197-ről, 2006-ig 33-ra csökkent. A munkanélküliséggel, mentálhigiénés problémákkal, alkoholizmussal terhelt lakosság csekély számú utódainak – a három településen évente legfeljebb 6-7 gyermek látta meg a napvilágot - 80-90 százaléka már a születést követően a veszélyeztetett kategóriába került, ami fokozott odafigyelést, gondoskodást igényelt. Legutóbb például, a Felsőmocsoládtól 4 kilométerre fekvő, de 18 kilométer belső úthálózatú Ecsenyben éppen a legtávolabban fekvő, legnehezebben megközelíthető utca végén született meg a település egyetlen újszülöttje, akihez csak gyalog juthatott el a védőnő.

Az ápolónői és védőnői diplomás szakember maga is érzékeli a helyzet tarthatatlanságát, mégis fájó szívvel mondana búcsút a kiszolgáltatott, magukra maradó családoknak, akik gondozását vélhetően annak a körzetnek védőnői veszik át, amelyik a háziorvost is biztosítja. A gondozott családok is zaklatottan fogadták a hírt. Megszokták védőnőjüket, félnek a bizonytalantól… Pécsi Diána – immár a biztos egzisztencia hiányában - úgy érzi, az anyagi problémák háttérbe szorították a szakmai, szociális érveket. Bár még nem tudja, hol talál magának új munkahelyet, azt sejteti, búcsút int az egészségügynek.