Nem lesz új mentőállomás Baranyában

Több mint három évtizedet kellett várni arra, hogy a baranyai Mohács mentőállomásának korszerűsítése egyáltalán napirendre kerüljön, s a tervek valóra is váljanak. Ennek eredményeként két éve megújultak a mentőszolgálatot ellátók ügyeleti helyiségei, nemrég pedig a garázsok átalakítása is befejeződött. Utóbbi azért vált sürgetővé, mert a hatvanezer lakos sürgősségi ellátásában kiemelt szerepet játszó esetkocsi a garázsok mérete miatt nem fért be a fedett térbe, így a szabad ég alatt várta az indulást. A helyzet a téli időszakban nem volt egyszerű, a hideg miatt többször előfordult, hogy ledermedtek az életmentő műszerek.

A mohácsi kistérségben 24 órában, azaz a non-stop szolgálatot teljesítő esetkocsi működési költségét évekig a környező települések önkormányzatai biztosították. A helyzet ma már könnyebb, mert a mentőtiszt bérköltségének finanszírozását az OMSZ időközben átvállalta. A térséget ellátó esetkocsi felszerelése megfelelő.

A közeli tervekben viszont nem szerepel új mentőállomás létesítése Baranyában, holott erre szükség volna. A megfelelő úthálózat hiánya, illetve a megye aprófalvas szerkezete miatti távolságok mindenképpen indokolnák annak a két mentőállomásnak felépítését (Pécsváradon és Sásdon), amelyek már vagy egy évtizede időről időre szóba kerülnek ugyan, de a megvalósítás – főként anyagi gondok miatt – minden esetben elmaradt. Pécstől a megyehatár 35 kilométerre van, Pécsvárad pedig 20 kilométerre fekszik a várostól, így ekkora távolságot kell megjárnia a központból induló mentőnek, hogy oda jusson. Ezt az utat a kívánatos tizenöt percen belül egyetlen mentőautó sem képes megtenni.

A gépkocsipark tekintetében a baranyai szolgálat is hasonló gondokkal küzd, mint az ország többi állomása: az eddiginél több mentőautó cseréjére lenne szükség, hiszen a járműállomány e megyében is erősen amortizált. Van olyan kocsi, amely már túlfutotta az ötszázezer kilométer. Ezeken a gondokon némileg segít majd azoknak az új autóknak megérkezése, amelyek kiosztását jelenleg a speciális, egyedi rendszámra történő várakozás hátráltatja.

Az elmúlt egy évtizedben nem érkezett a felügyeletet ellátó szakmai szervezetekhez komoly kifogás, mert a könnyűnek nem mondható körülmények ellenére a szolgálatban lévők igyekeznek időben odaérni a betegekhez, sérültekhez.