Emlékülést tartottak november 23-án a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrumában dr. Tankó Béla biokémikus professzor születésének századik évfordulója alkalmából.
Az I. számú Belgyógyászati Klinika tantermében elhangzott előadások felelevenítették a Debreceni Orvostudományi Egyetem önálló Biokémiai Tanszék első igazgatójának mérföldkövet jelentő tudományos munkásságát, majd felavatták mellszobrát - Marosits István Munkácsy díjas szobrászművész alkotását - az intézmény szoborparkjában, az Orvos-és Egészségtudományi Centrum főépülete előtt, a klinikák közötti parkban.
Ez az ünnepélyes esemény egy nagy terv megvalósításának a kezdete is - mondta dr. Fésüs László akadémikus, centrumelnök. A múlt örökségének ápolását, az iskolateremtő nagy elődök megbecsülését jelzi, hogy a vezető professzorok életrajzát feldolgozó sorozatnak már húsz kötete jelent meg, emléküket pedig különböző díjak adományozásával is őrzik. A hagyományőrzés része a szoborpark is, melynek tervét tavaly decemberben fogadta el a Centrum Tanácsa. Az emlékülésen tisztelettel adóztak dr. Tankó Béla negyedszázados munkássága, a biokémia hazai fejlesztésében és felemelkedésében játszott szerepe előtt. Egyebek mellett bekapcsolódott a nukleinsavak vizsgálatának a kutatásába, és megteremtette a lehetőséget, hogy a magyar kutatók a nemzetközi kutatás élvonalába kerülhessenek. Nevéhez fűződik a tankönyvekben is megtalálható klasszikus vegyületnek, a fruktóz-1- foszfátnak (Tankó-Robison észter) felfedezése.
Évtizedekig a saját villájában berendezett laboratóriumokban oktatott, kutatott. Munkásságának nagy része volt abban, hogy felépülhetett az orvosegyetem Elméleti Tömbje, ahol a Biokémiai Intézet is méltó otthonra talált. Itt azonban megromlott egészsége miatt már nem dolgozhatott. Dr. Tankó Béla 1973-ban ment nyugdíjba, és egy évvel később hunyt el.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!