Nemzetközi onkológiai konferencia Budapesten

Az Európai Klinikai Onkológiai Társaság (European Society for Medical Oncology (ESMO)) 2005. évi Tudományos és Oktatási Konferenciáját (ESEC) 2005. június 2-5-e között Budapesten tartotta. A kongresszus fő témái a genetika eljövendő szerepe az onkológiában, a daganatos megbetegedések kockázatelemzése, a terápiás mellékhatások elkerülése, az immunterápia, a tumor gyilkos vírusok fejlesztése és a dohányzás elleni harc voltak.

Ezeken túlmenően kiemelt előadás foglalkozott a daganatos betegségek gyakoriságának összehasonlításával a közép- és kelet-európai országokban és itt mutatták be az új és frissített szakmai ajánlásokat (ESMO Minimum Clinical Recommendations) is, melyeket megtalálnak a szervezet honlapján.  Az alábbiakban összefoglaljuk a legjelentősebb bejelentéseket.

Daganatgyilkos vírus – korai reménysugár a vastag- és végbélrák gyógyításában
Az ESMO 2005. évi konferenciáján nyilvánosságra hozott adatok szerint egy genetikailag módosított vírust tartalmazó egyszeri infúzió ígéretes eredményeket mutat azon kolorektális (vég- és vastagbél) daganatban szenvedő betegeken, akik betegsége a májra is átterjedt.
A magyar származású Nancy Kemeny, a New- yorki Memorial Sloan-Kettering Cancer Center professzora és kollégái által elvégzett fázis I-es kutatásban egy onkolitikus (daganatpusztító) herpesz vírust vizsgáltak. Ezek a vírusok elölik a daganatos sejteket, de megkímélik az egészséges szöveteket, ezért a daganatterápia új és ígéretes lehetőségeként tekint rájuk a szakma. A kemoterápiarezisztens daganatokra kifejtett hatékonyságukat már bizonyították a preklinikai vizsgálatokban.

A kísérlet során az orvosok növekvő dózisú vírust tartalmazó egyszeri 10 perces infúzióval kezeltek 12 olyan pácienst, akik kolorektális adenocarcinomája átterjedt a májra és rezisztensnek bizonyult az elsővonalbeli kemoterápiára.

Kemeny professzorasszony elmondta: örömmel tapasztalták, hogy a vírus biztonsággal alkalmazható a májartériában, anélkül, hogy jelentős hatással lett volna a normális májfunkciókra. További örömre adott okot, hogy egyes betegeken a kolorektális adenocarcinoma visszafejlődése már a víruskezelés után (de még a kemoterápia előtt) is tapasztalható volt.

A vizsgálatba bevont 12 beteg átlagos túlélési ideje eddig 23 hónap, míg egy beteg a terápia után 30 hónappal is életben van, ami több, mint ami ebben a betegcsoportban elvárható lenne.
„Ezek a vizsgálati adatok először mutatnak rá a daganatölő vírusok intraartériás, vagy szisztémás alkalmazásával elért pozitív (daganatpusztító) eredményekre.", tette hozzá a professzor asszony. A kutatók következő feladata a többszörös dózisú vírus vizsgálata, preklinikai adatok szerint ugyanis az onkolitikus herpesz vírus többszörös dózisban bizonyul a leghatékonyabbnak.

Vizsgálat az emlőrák kiújulásának okairól
Olasz kutatók eredményei szerint az emlőrák kiújulásának kockázata tekintetében a betegség diagnosztizálása után két évvel már nincsen jelentős különbség a magas kockázati csoportba tartozók és a többi emlőrákos beteg között – kivéve ha a tumor már legalább 10 vagy több hónalji nyirokcsomóra átterjedt.

A 3500 emlőrákos beteg bevonásával elvégezett NORA vizsgálat során Dr. Marina Cazzaniga és kollégái a betegeket különböző szempontok (pl.: nyirokcsomó áttétek száma, HER2 protein érték) szerint csoportosították. A csoportok eredményeit összevetve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a nagyszámú nyirokcsomó áttét az egyetlen olyan tényező, amely szoros összefüggésbe hozható a daganat kiújulásának nagy kockázatával. Az időbeni lefolyást tekintve a daganat kiújulásának kockázata két időszakban volt kiemelkedő: a műtétet követő két éven belül, illetve több mint öt évvel utána.
A vizsgálat módszertana hűen tükrözi a valós klinikai körülmények között lejátszódó folyamatokat, így eredményei igen közel állnak a valós orvosi gyakorlathoz. A gyakorlatban az orvosok nem csupán egyetlen tanulmány eredményeire hagyatkoznak, hanem a különböző vizsgálatok elérő eredményeit a konkrét betegre és esetre alkalmazva hasznosítják. A kapott eredmények a betegek számára is hasznosak és fontosak, hiszen ha sikerül meghatározni egy-egy beteg sajátos egyéni jellemzőit, a kezelőorvos is könnyebben megtervezi az egyénre szabott terápiát.

A vizsgálatba bevont alanyok utánkövetése átlagosan 21,7 hónap volt, így a jelen tanulmány az emlőrák első 2 évi természetes lefolyását mutatja be. Hosszabb utánkövetés remélhetőleg azt is megmutatja majd, vannak-e változások az 5. év után.

Genetikailag alacsony emlőrák-kockázat
Dr. Uwe Langsenlehner előadásából kiderült, hogy ő és kollégái összefüggést mutattak ki az emlőrák csekély kockázata és az ún. citokin génekben előforduló speciális gén variáció között. A citokinek olyan molekulák, amelyek a sejtek közötti jelző funkciót töltenek be.

A kutatók a citokin IL-10-et vizsgálták, amely a különböző sejtek fejlődésében játszik szerepet. Az IL-10 működése az emlőrák tekintetében „kétélű fegyver". A magas IL-10 szint felgyorsíthatja a rákos sejtek fejlődését, mivel a vegyület hatására a daganat „kikerüli" az immunrendszer védekező reakcióit. Másrészt viszont azt feltételezik a kutatók, hogy az IL-10 anti-angiogenikus (anti-érképző – az erek kialakulását gátló) hatása megelőzheti vagy lassíthatja a tumor növekedését, terjedését. Vagyis a tanulmány szerint az IL-10 magas szintje védő hatású lehet az emlőrákkal szemben.

A konkrét folyamat meghatározása még előttünk álló feladat, de annyi bizonyos, hogy szerepet játszik benne az IL-10 angiogenikus (érképző) hatása. Ha ezt az elképzelést a további vizsgálatok is alátámasztják, az IL-10 genotipus meghatározása segíthet a sokkal pontosabb egyéni emlőrák kockázati kép kialakításában.

Mellrák-teszt a betegség agresszivitásának pontos előrejelzésére
Az ESMO budapesti konferenciáján többek között beszámoltak arról az új módszerről is, amely komoly segítséget jelenthet annak megállapításában, hogy milyen intenzitású kemoterápiával kezeljék azokat a pácienseiket, akikenkorai stádiumban sikerült diagnosztizálni az emlőrákot, és a tumor még 1 cm-nél kisebb méretű.

Az eljárás lényege, hogy a rákos sejtek osztódásának sebességéből egyértelműen következtetni lehet a tumor agresszivitására. A tapasztalatok szerint a hölgyek, akikben még korai stádiumban diagnosztizálták az emlőrákot, a tumor további fejlődése szempontjából több különböző csoportba sorolhatók. Így tehát igen nagy jelentőségű, hogy az egyes betegek a számukra legmegfelelőbb hatékonyságú terápiában részesüljenek.
Eddig csak a késői stádiumú emlőrák agresszivitásának megállapítására használták jelzőként a Ki67 elnevezésű molekula sejtburjánzási rátáját. Dr. Monica Giovannini és kollégái azonban 4 250 korai stádiumú emlőrákban szenvedő nő bevonásával elvégeztek egy vizsgálatot, amely megállapította, hogy egyértelmű (szignifikáns) összefüggés mutatható ki a Ki67 szintje és a tumor mérete között. Vagyis bebizonyosodott, hogy a Ki67 molekula szintje előre jelezheti az emlőrákot.
E felfedezés igazi jelentőségét az adja, hogy megkönnyíti a terápiás döntést a kritikus, 1 cm alatti méretű daganatok esetében.

Jobban tolerálható kemoterápiás megoldás az előrehaladott vég- és vastagbélrákos betegeknek
A ESMO 2005. évi konferenciáján bemutatott adatok szerint kutatóknak először sikerült kimutatniuk, hogy a capecitabine és oxaliplatin kombináció (CAPOX) ugyanolyan biztonságos és hatékony kemoterápiás lehetőség az áttétes kolorektális (vég- és vastagbél) rák első vonalbeli kezelésére, mint az intravénásan adagolt 5-fluorouracil/folinic sav oxaliplatin-nal kombinálva (FUFOX).
A betegség előrehaladásáig eltelt átlagos idő 34,7 hét volt a FUFOX terápia esetében, míg a CAPOX-al ugyan ez az idő 30,3 hét, tehát nem volt szignifikáns különbség. A tanulmányban szereplő mindkét terápia túlélési rátája is lényegében azonos volt (FUFOX 74.9 hét, CAPOX 70.9 hét). A eredmények szerint tehát mind a CAPOX, mind a FUFOX hasonló hatásosságot és toxikológiai profilt mutatott a kemoterápiában még nem részesült kolorektális daganatban szenvedő pácienseknél.

„Azért határoztuk el ennek a fázis III-as vizsgálatnak a lefolytatását, mert a szájon át szedhető CAPOX kombináció különböző fázis II-es vizsgálatai nagyon biztató eredményeket mutattak. Jelen vizsgálat célja az volt, hogy kiderítsük, vajon a CAPOX helyettesítheti-e a standard FUFOX terápiát az áttétes kolorektális rák kezelésében" – nyilatkozta Dr. Hendrik-Tobias Arkenau, a vizsgálat vezetője.

Az eddigi standard terápia (5-fluorouracil/folinic sav infúzió oxaliplatin-nal, vagy irinotecan-nal kombinálva) bonyolult kezelési mód, mivel külön felszerelést (állvány és pumpa) igényel. Az efajta kényelmetlenség miatt fontos, hogy egy alternatív, szájon át szedhető megoldást keressünk az infúzió kiváltására.
„Ez a kutatás fontos a betegek szempontjából is, mivel a CAPOX terápia sokkal kényelmesebb megoldás. E kezelés során csak háromhetente kétszer kell járóbetegként egy kétórás kezelésre elmenniük a pácienseknek, ami jóval nagyobb szabadságot és az életminőség növekedését eredményezi az érintetteknél." – tette hozzá Dr. Arkenau.

Annak érdekében, hogy a kérdésre végleges és megnyugtató válasz szülessen, már folynak a több ezer beteg bevonásával történő, nagy alapsokaságú vizsgálatok is, de ezek eredményei 2006. előtt nem lesznek elérhetőek.

Napi egy tabletta a nyaki- és fej-daganatos betegek fertőzéseire
A budapesti ESMO Konferencián beszámoltak arról, hogy a gombás fertőzések ellen alkalmazott miconazole hatóanyag tartalmú, bioadhéziós tabletta hatékony és kényelmes megoldás a candidiózis kezelésére, ami az egyik leggyakoribb fertőzés a nyaki- és fej-daganatban szenvedő, sugárterápiás kezelésben részesülő betegeknél. Habár a candidiózis nem a legveszélyesebb fertőzés, de rendkívül kellemetlen, és ha az onkológusok a legkisebb mértékben is képesek javítani a betegek életminőségén, az mindenképpen fontos és pozitív dolog.

Dr. Rene-Jean Bensadoun és nemzetközi csapata 36 onkológia centrumban vizsgálta az olyan sugárterápián átesett, nyaki- és fej-daganatban szenvedő betegeket, akiken kimutatható volt a candidiózis. A kapott eredmények szerint a napi egyszeri, nyelv alá helyezendő tabletta épp olyan hatásos, mint az eddig használt gél. Ráadásul a tabletta miconazole tartalma csupán egytizede a gél hatóanyagtartalmának, és adagolási rendje is sokkal kényelmesebb. Jelenleg a gélt naponta négyszer kell a betegeknek alkalmazniuk, ami egyfelől felforgatja egész napjukat, másrészt nagyobb a veszélye, hogy a beteg esetleg megfeledkezik a kezelésről, ami a gyógyulást lassítja.