Gyermekkorban előforduló krónikus betegségek szűrése
Szakmai témák, ajánlások
Az egyes, gyermekkorban előforduló krónikus betegségek szűrésére és a kiszűrt betegek gondozására a háziorvosi gyakorlatban. (Népjóléti Közlöny 1997. évi 8. szám)
Obezitás és hipertónia Kódszám: 01A
Szív- és érrendszeri betegségek Kódszám: 02A
Mozgásszervi kórállapotok Kódszám: 05A
Az ajánlások a szakmai testületek állásfoglalásainak figyelembevételével készültek. Az egyes kórképek teljes körű diagnosztikájára és kezelésére vonatkozó irányelvek önállóan kerülnek kiadásra. Az ajánlások felülvizsgálatát a szakmai testületek évente végzik el.
01A. Obezitás és hipertónia
Az utóbbi évek vizsgálatai szerint a gyermek- és serdülőkorban előforduló elhízás, hipertónia kapcsolatban áll a nagy népegészségügyi tehertételt jelentő felnőttkori szív- és érrendszeri morbiditással. A gyermekkorban végzett szűrővizsgálatokkal, a kiszűrtek kiemelt gondozásával a kórállapotok egy része már gyermekkorban kezelhető és ezzel a felnőttkori betegségek megelőzhetők.
1. Az obezitás megelőzése, szűrése, gondozása
Az obezitás számos későbbi megbetegedés (hipertónia, kardio-vaszkuláris, mozgásszervi stb.) legfőbb rizikó tényezője.
1.1. Megelőzés:
- kizárólag anyatejes táplálás legalább 4-6 hónapos korig,
- a helyes étkezési szokások kialakítása a családban, (csecsemő, kisded étrendjén
keresztül a család is irányítható),
- a gyermekek mozgásszükségletének biztosítása, a sport, fizikai aktivitás jelentőségének kiemelése.
1.2. Szűrés:
- a korhoz kötött és közösségben végzett vizsgálatok során a túlsúlyos gyermekek aktív felkutatása, különös tekintettel a veszélyeztetettekre (familiáris obezitás, korai mesterséges táplálás),
- a kiszűrt gyermekek nyilvántartásba vétele,
- fennálló obezitás esetén korrekt kivizsgálás (laboratóriumi, szakgondozói háttér segítségével).
1.3. Gondozás:
- külön adatnyilvántartás
- 3 havonkénti ellenőrzés, berendelés alapján (testsúly, testmagasság, vérnyomásmérés stb.)
- egyénre szabott fizikai aktivitás, gyógytestnevelés támogatása, ellenőrzése
- életmód, táplálkozási szokások irányítása, számonkérése
- egyéb szakterületek tevékenységének összehangolása (pedagógus, gyógytornász, diétetikus, pszichológus, szakgondozó intézetek).
2. A hipertónia megelőzése, szűrése, gondozása
A gyermekkori hipertónia epidemiológiai szempontból is lényegesen különbözik a felnőttkoritól. A prepubertásban előforduló magas vérnyomás az esetek jelentős hányadában szekunder, ezen belül renális eredetű lehet. Viszonylag gyakoriak az örökletes megbetegedések is.
A gondozási programban résztvevők feladatai:
2.1. A hipertóniások aktív felkutatása
2.1.1. Állapotrögzítés: a felnőtteknél érvényes általános elvek és gyakorlat mellett a következő speciális, kiegészítő szempontokra kell figyelni:
Anamnézis:
A családi anamnézisben célzottan rá kell kérdeznünk a családban előforduló esetleges örökletes betegségekre, illetve ezek tüneteire: hematúria, proteinúria, nagyothallás, süketség, veseelégtelenség, policisztás vese-megbetegedés, egyéb renális malformáció, recidív húgyúti infekciók, sclerosis tuberosa stb. Amennyiben lehetséges, szükséges a családfa nyomon követése.
Az egyéni anamnézisben a szokásos kérdéseken túl tárgyalandó:
perinatális anamnézisben adaptációs zavar, köldökkatéterezés, újszülöttkori szepszis: poliúria, polidypsia, primer, szekunder enuresis, vizeléssel kapcsolatos panaszok, krónikus obstipáció, előrement húgyúti infekciók, illetve belgyógyászati vesebetegség, trauma.
Fizikális vizsgálat:
A rendszeres fizikális vizsgálat során különösen figyelni kell a szomatomotoros fejlődésre (renális nanosomia), az anémiára utaló jelekre (nyálkahártyák, renális anémia), a tapintható hasi terimére (policisztás vesebetegség, Wilmstumor, neuroblastoma), a renális osteodystrophia esetleges jeleire. Coarctatio aortae gyanúja esetén figyelni kell a végtagok közötti vérnyomáskülönbségre, ezért szükséges a vérnyomásmérés mind a négy végtagon. A hallható érzörej az artéria renális stenosis esetén az arteria renalisok vetületében értékes diagnosztikai jel.
Vérnyomásmérés:
A gyermekkorban manifesztálódó hipertónia vizsgálatakor figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat. Az egyik ilyen sajátosság az, hogy a hipertónia meghatározásához korspecifikus normálértékeket kell használnunk, mivel a normális vérnyomás a korral, illetve a testsúllyal és a testmagassággal változik.
Hipertóniásnak tartjuk azt a gyermeket, akinek szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomásértéke három különböző alkalommal - több hetes időközökben - mérve a kornak megfelelő 95 percentilis érték fölé esik. Határérték hipertónia esetén a fenti érték a 90-95 percentilis között van.
A vérnyomást egy-egy alkalommal háromszor mérjük. A vérnyomás értékét az utolsó két mérés átlaga adja. Fontos technikai kérdés a mandzsetta mérete. Az a mandzsetta felel meg, amelynek szélessége a felkar körfogatának mintegy 42-44%-a. Ennél szélesebb mandzsettával megtévesztően alacsony, keskenyebbel pedig megtévesztően magas értékeket mérhetünk.
A vérnyomás felső határértékei (95 percentilis):
6 éves kor alatt - 100/70 Hgmm
7 - 9 éves korig - 120/75 Hgmm
10-12 éves korig - 125/80 Hgmm
13-15 éves korig - 130/85 Hgmm
16-18 éves korig - 140/90 Hgmm
2.2. A kiszűrtek kiemelt ellátása, gondozása:
Amennyiben magas vérnyomást találunk, ki kell zárni a nefrológiai, kardiológiai, idegrendszeri és hormonális okokat. A vizsgálati módszerek gyermekekre adaptáltan lényegében megegyeznek a felnőtteknél alkalmazottakkal. A vizsgálatok gyakorisága: a vizsgálatokat a diagnózis felállításához egyszer, a teljes vizelet vizsgálatot és az ABPM monitorozást a terápia beállításához, illetve kontrolljához végezzük el szükség szerint ismételve. A vesefunkciók kontrollja normál értékek esetén, és az alapbetegség (várható) alakulásától is függően, évente négyszer javasolt.
Szekunder hipertónia esetén fő feladat az elsődleges ok megszüntetése.
Esszenciális hipertónia esetén a kezelés és a gondozás komplex étrendi, mozgás és pszichoterápián alapszik, ritka esetekben gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat.
2.3. külön adattárolás,
2.4. háromhavonként ellenőrzés berendelés alapján:
A korrekt metodikával végzett vérnyomásmérés minden esetben szükséges:
- kötelező vizsgálatok részeként, 3 éves kortól
- pozitív családi anamnézis (hipertónia, iszkémiás szívbetegség, diabétesz, familiáris obezitás esetén),
- ha a gyermek fizikális vizsgálata indokolja (obezitás, szívzörej, nem, vagy alig tapintható femoralis pulzus),
- amennyiben a gyermek panaszai indokolják (fejfájás, szédülés, egyéb ok miatt gondozott gyermek).
2.5. a fizikai aktivitás támogatása és ellenőrzése,
2.6. az életmód, táplálkozási szokások irányítása és számonkérése
2.7. az egyéb szakterületek tevékenységének összehangolása (pedagógus, gyógytornász, diétetikus, pszichológus, szakgondozó intézetek).
* * *
02A. A gyermekkori szív- és érrendszeri betegségek szűrése és gondozása
Az utóbbi évek vizsgálatai szerint a gyermekkorban előforduló szív- és érrendszeri betegségek, a gyermek- és serdülőkori elhízás, hipertónia, kapcsolatban állnak a nagy népegészségügyi tehertételt jelentő, felnőttkori szívérrendszeri morbiditással. A gyermekkorban végzett szűrővizsgálatokkal, a kiszűrtek kiemelt gondozásával e kórállapotok egy része már gyermekkorban meggyógyítható, illetve a felnőttkori betegségek megelőzhetők.
A házi gyermekorvos feladata:
- állapotfelmérés, szűrés
- a kiszűrt gyermekek gondozási nyilvántartásba vétele
- a kontroll megszervezése a szakrendeléssel egyetértésben
- nyomonkövetés az esetleges állapotromlás felismerésére
- a gyermek és a család pszichés vezetése és oktatása a megfelelő életmód kialakítása érdekében
- egyéb szakterületek tevékenységének összehangolása (pedagógus, gyógytornász, diétetikus, pszichológus, szakgondozó intézetek)
1. A kongenitális víciumok a gyermekpopuláció 7-8 -ben fordulnak elő, korai felismerésük azért fontos, mert a gyermek-kardiológia és szívsebészet fejlődésével jelentős részüknél végleges gyógyulást lehet elérni.
- A korai felismerés első lépései már a terhesgondozás során végzett ultrahang-vizsgálattal, valamint az újszülöttosztályon történő szoros megfigyeléssel megtörténnek.
- A kongenitális víciumok jelentős része az első élethét második felében a Botallo-vezeték záródásakor manifesztálódik, ezért felismerésük a házi gyermekorvos/háziorvos feladata.
- A házi gyermekorvos/háziorvos a korhoz kötött vizsgálatok során (újszülöttkor, 3 hét, 6 hét, 3, 4, 5 hó, 7-8 hó, 1 év, 2 év) végzett gondos vizsgálattal észlelheti a rendellenes szívzörejeket, a pulzus (cubitalis, femoralis) eltéréseit, a szívritmus zavarait.
Fokozott figyelmet igényelnek az ún. rizikócsoportok:
- a családban előforduló vícium,
- cukorbeteg anya gyermeke,
- koraszülöttség,
- perinatális intenzív kezelés,
- egyéb fejlődési rendellenességek.
Kardiológushoz irányítandó gyermek:
- ha a vizsgálat során szív-érrendszeri eltérés mutatkozik,
- ha a fejlődési elmaradás mögött egyéb ok (infekció, helytelen táplálás, vesebetegség, anyagcsere rendellenesség stb.) kizárható.
2. Szerzett víciumok:
gyermekkorban ma már igen ritkák, a korábban gyakori reumás láz és annak kardiológiai szövődményei helyes antibiotikus kezeléssel megelőzhetők.
Megelőzés:
- strepto-, staphylococcus infekciók megfelelő dózisú és időtartamú penicillin terápiája,
- kongenitális víciumban szenvedő, illetve szívműtéten átesett gyermekek endokarditisz profilaxisa.
Szerzett vícium gyanúja esetén kardiológiai szakvizsgálat indokolt:
* * *
05A. A mozgásszervi szűrés és gondozás a házi gyermekorvosi gyakorlatban
A gyermekkorban kiszűrt mozgásszervi eltérések kezelésével megelőzhetjük a munkaképességet is befolyásoló felnőttkori mozgásszervi panaszok kialakulását. A mozgásszervi megbetegedések felderítése a korhoz kötött vizsgálatok és a közösségben végzett szűrések fontos feladata.
Ez az ajánlás csak a népegészségügyi szempontból jelentős és gyakori rendellenességeket tárgyalja. Célul tűzi ki, hogy e kórállapotokban szenvedő gyermekeket a gondozó orvos - külön adatnyilvántartás alapján - kiemelt gondozásban részesítse.
1. Elsődleges megelőzés:
1.1. A mozgás szeretetének és a helyes mozgáskultúrának kialakítása,
1.2. A tartási rendellenességek, a scoliosis, valamint a láb statikai eltéréseinek megakadályozását célzó irányított óvodai és testnevelés ellenőrzése
1.3. A helyes életvitel, a testmozgás, a rendszeres sportolás irányítása és támogatása (TV és video előtt eltöltött idő!).
2. Másodlagos megelőzés: a szűrés
2.1. Az egész populációt (akiknél a kockázati tényezők átlagosak) a következő időpontokban szűrjük:
2.1.1. Újszülöttkor:
- csípőszűrés (laza, luxálható, luxált csípő),
- lábtartási rendellenességek (pes equinovarus, pes adductus stb.).
2.1.2. Háromhetes kor:
- a fenti vizsgálatok megismétlése,
- az előző vizsgálatnál kiszűrt rendellenességek ellenőrzése.
2.1.3. Négyhónapos kor:
- csípőszűrés (laza, luxálható, luxált csípő, diszplázia gyanúja),
- a megkezdett terápia és gondozás nyomon követése.
2.1.4. Egyéves kor:
- a felállás, járás kezdetekor lábtartási rendellenességek,
- infantilis scoliosis felismerése.
2.1.5. Három-ötéves kor:
- infantilis scoliosis,
- pes planus, pes planovalgus felismerése.
2.1.6. Hatéves kor (beiskolázás):
- juvenilis scoliosis és tartási rendellenességek,
- pes planus, pes planovalgus felismerése.
2.1.7. Tíz-tizenkét éves kor:
- adolescens scoliosis és tartási rendellenességek,
- pes planus, pes planovalgus, morbus Scheuerman, morbus Perthes.
2.1.8. Tizenhárom-tizennégy éves kor:
- a pályaválasztás szempontjai szerinti vizsgálat.
2.2. Ortopédiai szakvizsgálat és kiemelt gondozás szükséges azoknál a csecsemőknél és gyermekeknél, akiknél a következő kockázati tényezők állnak fenn:
- csípőficam, csípő-dysplasia, scoliosis, egyéb ortopédiai fejlődési rendellenességek családi előfordulása,
- terhelő perinatalis anamnézis,
- egyéb fejlődési rendellenességek,
- csont-, izom- és idegrendszeri betegségek,
- obezitás.
3. Harmadlagos megelőzés, kiemelt gondozás:
Célja a már kialakult kórállapotok lehetséges korrekciója, illetve az irreverzibilis, a felnőttkorra átnyúló károsodások megakadályozása. Ennek eszköze a kiemelt gondozás.
A kiemelt gondozás a házi gyermekorvos, illetve a háziorvos feladata, kivéve a szoros speciális ortopédiai szakgondozást igénylő eseteket (pl.: Pavlik-kengyel, fűzőviselés).
- A kiemelt gondozás feladatai:
- gyakori, - 3 havonkénti - ellenőrzés berendelés alapján,
- külön regisztráció és adatnyilvántartás,
- a szakgondozási adatok regisztrálása,
- az interdiszciplináris tevékenységek (gyógytestnevelő, óvónő, testnevelőtanár, szükség esetén dietetikus, pszichológus) összehangolása.
A gyermekkori mozgásszervi megbetegedések szűrése és az adatok rögzítése alapját képezheti egy felnőttkorra kiterjedő longitudinális vizsgálatnak.
Szív- és érrendszeri betegségek Kódszám: 02A
Mozgásszervi kórállapotok Kódszám: 05A
Az ajánlások a szakmai testületek állásfoglalásainak figyelembevételével készültek. Az egyes kórképek teljes körű diagnosztikájára és kezelésére vonatkozó irányelvek önállóan kerülnek kiadásra. Az ajánlások felülvizsgálatát a szakmai testületek évente végzik el.
01A. Obezitás és hipertónia
Az utóbbi évek vizsgálatai szerint a gyermek- és serdülőkorban előforduló elhízás, hipertónia kapcsolatban áll a nagy népegészségügyi tehertételt jelentő felnőttkori szív- és érrendszeri morbiditással. A gyermekkorban végzett szűrővizsgálatokkal, a kiszűrtek kiemelt gondozásával a kórállapotok egy része már gyermekkorban kezelhető és ezzel a felnőttkori betegségek megelőzhetők.
1. Az obezitás megelőzése, szűrése, gondozása
Az obezitás számos későbbi megbetegedés (hipertónia, kardio-vaszkuláris, mozgásszervi stb.) legfőbb rizikó tényezője.
1.1. Megelőzés:
- kizárólag anyatejes táplálás legalább 4-6 hónapos korig,
- a helyes étkezési szokások kialakítása a családban, (csecsemő, kisded étrendjén
keresztül a család is irányítható),
- a gyermekek mozgásszükségletének biztosítása, a sport, fizikai aktivitás jelentőségének kiemelése.
1.2. Szűrés:
- a korhoz kötött és közösségben végzett vizsgálatok során a túlsúlyos gyermekek aktív felkutatása, különös tekintettel a veszélyeztetettekre (familiáris obezitás, korai mesterséges táplálás),
- a kiszűrt gyermekek nyilvántartásba vétele,
- fennálló obezitás esetén korrekt kivizsgálás (laboratóriumi, szakgondozói háttér segítségével).
1.3. Gondozás:
- külön adatnyilvántartás
- 3 havonkénti ellenőrzés, berendelés alapján (testsúly, testmagasság, vérnyomásmérés stb.)
- egyénre szabott fizikai aktivitás, gyógytestnevelés támogatása, ellenőrzése
- életmód, táplálkozási szokások irányítása, számonkérése
- egyéb szakterületek tevékenységének összehangolása (pedagógus, gyógytornász, diétetikus, pszichológus, szakgondozó intézetek).
2. A hipertónia megelőzése, szűrése, gondozása
A gyermekkori hipertónia epidemiológiai szempontból is lényegesen különbözik a felnőttkoritól. A prepubertásban előforduló magas vérnyomás az esetek jelentős hányadában szekunder, ezen belül renális eredetű lehet. Viszonylag gyakoriak az örökletes megbetegedések is.
A gondozási programban résztvevők feladatai:
2.1. A hipertóniások aktív felkutatása
2.1.1. Állapotrögzítés: a felnőtteknél érvényes általános elvek és gyakorlat mellett a következő speciális, kiegészítő szempontokra kell figyelni:
Anamnézis:
A családi anamnézisben célzottan rá kell kérdeznünk a családban előforduló esetleges örökletes betegségekre, illetve ezek tüneteire: hematúria, proteinúria, nagyothallás, süketség, veseelégtelenség, policisztás vese-megbetegedés, egyéb renális malformáció, recidív húgyúti infekciók, sclerosis tuberosa stb. Amennyiben lehetséges, szükséges a családfa nyomon követése.
Az egyéni anamnézisben a szokásos kérdéseken túl tárgyalandó:
perinatális anamnézisben adaptációs zavar, köldökkatéterezés, újszülöttkori szepszis: poliúria, polidypsia, primer, szekunder enuresis, vizeléssel kapcsolatos panaszok, krónikus obstipáció, előrement húgyúti infekciók, illetve belgyógyászati vesebetegség, trauma.
Fizikális vizsgálat:
A rendszeres fizikális vizsgálat során különösen figyelni kell a szomatomotoros fejlődésre (renális nanosomia), az anémiára utaló jelekre (nyálkahártyák, renális anémia), a tapintható hasi terimére (policisztás vesebetegség, Wilmstumor, neuroblastoma), a renális osteodystrophia esetleges jeleire. Coarctatio aortae gyanúja esetén figyelni kell a végtagok közötti vérnyomáskülönbségre, ezért szükséges a vérnyomásmérés mind a négy végtagon. A hallható érzörej az artéria renális stenosis esetén az arteria renalisok vetületében értékes diagnosztikai jel.
Vérnyomásmérés:
A gyermekkorban manifesztálódó hipertónia vizsgálatakor figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat. Az egyik ilyen sajátosság az, hogy a hipertónia meghatározásához korspecifikus normálértékeket kell használnunk, mivel a normális vérnyomás a korral, illetve a testsúllyal és a testmagassággal változik.
Hipertóniásnak tartjuk azt a gyermeket, akinek szisztolés és/vagy diasztolés vérnyomásértéke három különböző alkalommal - több hetes időközökben - mérve a kornak megfelelő 95 percentilis érték fölé esik. Határérték hipertónia esetén a fenti érték a 90-95 percentilis között van.
A vérnyomást egy-egy alkalommal háromszor mérjük. A vérnyomás értékét az utolsó két mérés átlaga adja. Fontos technikai kérdés a mandzsetta mérete. Az a mandzsetta felel meg, amelynek szélessége a felkar körfogatának mintegy 42-44%-a. Ennél szélesebb mandzsettával megtévesztően alacsony, keskenyebbel pedig megtévesztően magas értékeket mérhetünk.
A vérnyomás felső határértékei (95 percentilis):
6 éves kor alatt - 100/70 Hgmm
7 - 9 éves korig - 120/75 Hgmm
10-12 éves korig - 125/80 Hgmm
13-15 éves korig - 130/85 Hgmm
16-18 éves korig - 140/90 Hgmm
2.2. A kiszűrtek kiemelt ellátása, gondozása:
Amennyiben magas vérnyomást találunk, ki kell zárni a nefrológiai, kardiológiai, idegrendszeri és hormonális okokat. A vizsgálati módszerek gyermekekre adaptáltan lényegében megegyeznek a felnőtteknél alkalmazottakkal. A vizsgálatok gyakorisága: a vizsgálatokat a diagnózis felállításához egyszer, a teljes vizelet vizsgálatot és az ABPM monitorozást a terápia beállításához, illetve kontrolljához végezzük el szükség szerint ismételve. A vesefunkciók kontrollja normál értékek esetén, és az alapbetegség (várható) alakulásától is függően, évente négyszer javasolt.
Szekunder hipertónia esetén fő feladat az elsődleges ok megszüntetése.
Esszenciális hipertónia esetén a kezelés és a gondozás komplex étrendi, mozgás és pszichoterápián alapszik, ritka esetekben gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat.
2.3. külön adattárolás,
2.4. háromhavonként ellenőrzés berendelés alapján:
A korrekt metodikával végzett vérnyomásmérés minden esetben szükséges:
- kötelező vizsgálatok részeként, 3 éves kortól
- pozitív családi anamnézis (hipertónia, iszkémiás szívbetegség, diabétesz, familiáris obezitás esetén),
- ha a gyermek fizikális vizsgálata indokolja (obezitás, szívzörej, nem, vagy alig tapintható femoralis pulzus),
- amennyiben a gyermek panaszai indokolják (fejfájás, szédülés, egyéb ok miatt gondozott gyermek).
2.5. a fizikai aktivitás támogatása és ellenőrzése,
2.6. az életmód, táplálkozási szokások irányítása és számonkérése
2.7. az egyéb szakterületek tevékenységének összehangolása (pedagógus, gyógytornász, diétetikus, pszichológus, szakgondozó intézetek).
* * *
02A. A gyermekkori szív- és érrendszeri betegségek szűrése és gondozása
Az utóbbi évek vizsgálatai szerint a gyermekkorban előforduló szív- és érrendszeri betegségek, a gyermek- és serdülőkori elhízás, hipertónia, kapcsolatban állnak a nagy népegészségügyi tehertételt jelentő, felnőttkori szívérrendszeri morbiditással. A gyermekkorban végzett szűrővizsgálatokkal, a kiszűrtek kiemelt gondozásával e kórállapotok egy része már gyermekkorban meggyógyítható, illetve a felnőttkori betegségek megelőzhetők.
A házi gyermekorvos feladata:
- állapotfelmérés, szűrés
- a kiszűrt gyermekek gondozási nyilvántartásba vétele
- a kontroll megszervezése a szakrendeléssel egyetértésben
- nyomonkövetés az esetleges állapotromlás felismerésére
- a gyermek és a család pszichés vezetése és oktatása a megfelelő életmód kialakítása érdekében
- egyéb szakterületek tevékenységének összehangolása (pedagógus, gyógytornász, diétetikus, pszichológus, szakgondozó intézetek)
1. A kongenitális víciumok a gyermekpopuláció 7-8 -ben fordulnak elő, korai felismerésük azért fontos, mert a gyermek-kardiológia és szívsebészet fejlődésével jelentős részüknél végleges gyógyulást lehet elérni.
- A korai felismerés első lépései már a terhesgondozás során végzett ultrahang-vizsgálattal, valamint az újszülöttosztályon történő szoros megfigyeléssel megtörténnek.
- A kongenitális víciumok jelentős része az első élethét második felében a Botallo-vezeték záródásakor manifesztálódik, ezért felismerésük a házi gyermekorvos/háziorvos feladata.
- A házi gyermekorvos/háziorvos a korhoz kötött vizsgálatok során (újszülöttkor, 3 hét, 6 hét, 3, 4, 5 hó, 7-8 hó, 1 év, 2 év) végzett gondos vizsgálattal észlelheti a rendellenes szívzörejeket, a pulzus (cubitalis, femoralis) eltéréseit, a szívritmus zavarait.
Fokozott figyelmet igényelnek az ún. rizikócsoportok:
- a családban előforduló vícium,
- cukorbeteg anya gyermeke,
- koraszülöttség,
- perinatális intenzív kezelés,
- egyéb fejlődési rendellenességek.
Kardiológushoz irányítandó gyermek:
- ha a vizsgálat során szív-érrendszeri eltérés mutatkozik,
- ha a fejlődési elmaradás mögött egyéb ok (infekció, helytelen táplálás, vesebetegség, anyagcsere rendellenesség stb.) kizárható.
2. Szerzett víciumok:
gyermekkorban ma már igen ritkák, a korábban gyakori reumás láz és annak kardiológiai szövődményei helyes antibiotikus kezeléssel megelőzhetők.
Megelőzés:
- strepto-, staphylococcus infekciók megfelelő dózisú és időtartamú penicillin terápiája,
- kongenitális víciumban szenvedő, illetve szívműtéten átesett gyermekek endokarditisz profilaxisa.
Szerzett vícium gyanúja esetén kardiológiai szakvizsgálat indokolt:
* * *
05A. A mozgásszervi szűrés és gondozás a házi gyermekorvosi gyakorlatban
A gyermekkorban kiszűrt mozgásszervi eltérések kezelésével megelőzhetjük a munkaképességet is befolyásoló felnőttkori mozgásszervi panaszok kialakulását. A mozgásszervi megbetegedések felderítése a korhoz kötött vizsgálatok és a közösségben végzett szűrések fontos feladata.
Ez az ajánlás csak a népegészségügyi szempontból jelentős és gyakori rendellenességeket tárgyalja. Célul tűzi ki, hogy e kórállapotokban szenvedő gyermekeket a gondozó orvos - külön adatnyilvántartás alapján - kiemelt gondozásban részesítse.
1. Elsődleges megelőzés:
1.1. A mozgás szeretetének és a helyes mozgáskultúrának kialakítása,
1.2. A tartási rendellenességek, a scoliosis, valamint a láb statikai eltéréseinek megakadályozását célzó irányított óvodai és testnevelés ellenőrzése
1.3. A helyes életvitel, a testmozgás, a rendszeres sportolás irányítása és támogatása (TV és video előtt eltöltött idő!).
2. Másodlagos megelőzés: a szűrés
2.1. Az egész populációt (akiknél a kockázati tényezők átlagosak) a következő időpontokban szűrjük:
2.1.1. Újszülöttkor:
- csípőszűrés (laza, luxálható, luxált csípő),
- lábtartási rendellenességek (pes equinovarus, pes adductus stb.).
2.1.2. Háromhetes kor:
- a fenti vizsgálatok megismétlése,
- az előző vizsgálatnál kiszűrt rendellenességek ellenőrzése.
2.1.3. Négyhónapos kor:
- csípőszűrés (laza, luxálható, luxált csípő, diszplázia gyanúja),
- a megkezdett terápia és gondozás nyomon követése.
2.1.4. Egyéves kor:
- a felállás, járás kezdetekor lábtartási rendellenességek,
- infantilis scoliosis felismerése.
2.1.5. Három-ötéves kor:
- infantilis scoliosis,
- pes planus, pes planovalgus felismerése.
2.1.6. Hatéves kor (beiskolázás):
- juvenilis scoliosis és tartási rendellenességek,
- pes planus, pes planovalgus felismerése.
2.1.7. Tíz-tizenkét éves kor:
- adolescens scoliosis és tartási rendellenességek,
- pes planus, pes planovalgus, morbus Scheuerman, morbus Perthes.
2.1.8. Tizenhárom-tizennégy éves kor:
- a pályaválasztás szempontjai szerinti vizsgálat.
2.2. Ortopédiai szakvizsgálat és kiemelt gondozás szükséges azoknál a csecsemőknél és gyermekeknél, akiknél a következő kockázati tényezők állnak fenn:
- csípőficam, csípő-dysplasia, scoliosis, egyéb ortopédiai fejlődési rendellenességek családi előfordulása,
- terhelő perinatalis anamnézis,
- egyéb fejlődési rendellenességek,
- csont-, izom- és idegrendszeri betegségek,
- obezitás.
3. Harmadlagos megelőzés, kiemelt gondozás:
Célja a már kialakult kórállapotok lehetséges korrekciója, illetve az irreverzibilis, a felnőttkorra átnyúló károsodások megakadályozása. Ennek eszköze a kiemelt gondozás.
A kiemelt gondozás a házi gyermekorvos, illetve a háziorvos feladata, kivéve a szoros speciális ortopédiai szakgondozást igénylő eseteket (pl.: Pavlik-kengyel, fűzőviselés).
- A kiemelt gondozás feladatai:
- gyakori, - 3 havonkénti - ellenőrzés berendelés alapján,
- külön regisztráció és adatnyilvántartás,
- a szakgondozási adatok regisztrálása,
- az interdiszciplináris tevékenységek (gyógytestnevelő, óvónő, testnevelőtanár, szükség esetén dietetikus, pszichológus) összehangolása.
A gyermekkori mozgásszervi megbetegedések szűrése és az adatok rögzítése alapját képezheti egy felnőttkorra kiterjedő longitudinális vizsgálatnak.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!