Szurka-piszka

Azt írja az újság, hogy lázadnak a nők „a remény törvényéért" folytatott harcban. Kishazánkban tudniillik Janus arcú a gyermekáldás mesterséges úton történő megszerzésének törvényi környezete.

Egyrészt a politikusok telesírják a médiát azzal, hogy fogy a magyar, évről évre többen halnak meg, mint amennyien születnek, ennek folyományaként öregszik a populáció. Szóval egészségtelen a társadalmi összetétel és a helyzet egyre romlik.

Ugyanakkor a túloldalon korszerűtlen és kifejezetten nő ellenes rendelkezések állítanak tilalomfát az egyik legelfogadottabb gyermekáldást segítő forma, a petesejt beültetés útjába. Magyarországon jelenleg ugyanis csak ismeretlen személy adhat petesejtet ismeretlen befogadónak, és azt is milyen körülmények között?!

Az a nő, aki vállalja, hogy kihordásra alkalmas petesejtet adományoz ismeretlen meddő nő számára, nem mindennapi megpróbáltatásnak néz elébe. Először is végig kell hogy csináljon egy keserves hormonkezeléses kúrát, amit egy alapos és nem túl kellemes kivizsgálás előz meg, majd az altatásban végzett petesejt-leszívás következik. Két héten át az ilyen donor önmagát injekciózza, és őt sújtja a körülbelül 150 ezer forintos gyógyszerköltség is.

Minden olyan kérelmet elutasít a hivatal, ahol egészségileg arra alkalmas nő rokonának vagy ismerősének ajánlja fel petesejtjét, mert a donor és a leendő kismama ismeretsége törvényileg kizáró tényező. Ismertek olyan esetek, amikor a nőgyógyásznál jelentkezik két barátnő azzal, hogy egyikük felajánlja petesejtjét a leendő babához. Ilyenkor az orvos önvédelemből azt kéri, hogy a donor egy későbbi időpontban egyedül jöjjön el, aláírásával igazolja hogy petesejtje bárki számára felhasználható, és majd „véletlenül" az a potenciális kismama kapja a nagyon várt petesejteket, akiről a doktor tudja, hogy neki szánták.

A világ fejlettebb részén ez a kérdés már régen megoldott. Külön klinikák foglalkoznak petesejt levétellel, és egész képes katalógust tárnak a jelentkező leendő kismamák elé, hogy abból választhassanak a hozzájuk testileg leginkább hasonlító, és számukra legszimpatikusabb donorok közül. Természetesen ez a szolgáltatás a Lajtán túl nagyon drága, de mint hírlik, forintosítva, a mostoha körülmények ellenére nálunk is az.

Parlamentünkben szégyenletesen kevés női képviselő ül. Ennek ellenére akadhatna köztük egy, aki előterjeszt egy törvénymódosító javaslatot, amely új dimenzióját nyitná meg a hőn óhajtott anyává válás folyamatának. Véleményem szerint az sem lenne ördögtől való, ha ilyet férfi képviselő terjesztene elő, elvégre emlékeim szerint a szülővé váláshoz egy férfi és egy nő kell. A törvény késik, a nők reménykednek, az orvosok pedig - már amelyik - megpróbálják kijátszani az ember ellenes rendelkezéseket.

Felnőtt fiam van, az ügy engem már csak újságírói minőségemben érint, de magyar állampolgárként úgy gondolom, én is szót emelhetek az aberrált helyzet megváltoztatása érdekében. Addig pedig maradnak a középkori állapotok, a hagyományos kísérletezés, a nők marokszám szedett hormontablettái, a remegő térdekkel lesett „ciklusnaptár", valamint a pókerezéshez hasonló örökbefogadás kivárhatatlan procedúrája.

Úgy érzem, a témával releváns az a vicc, ami az Interneten kering:
- Gratulálok a hármas ikreidhez. Igazán ritkaság az ilyesmi.
- Hát igen - büszkélkedik a kismama. - A lexikonban olvastam, hogy csak minden egymilliomodik próbálkozásból születnek hármas ikrek.
- Te jó ég! Hogy tudtál emellett még házimunkát is végezni?!