Szurka-piszka

Azt írja az újság, hogy a szabadon vásárolható gyógyszerek szaporodásával és a gyógyszerpiac végrehajtott liberalizációjával párhuzamosan egészségtelenül megnőtt a magyarok gyógyszerfogyasztása. Össze-vissza szedünk mindenféle pirulákat egy-egy reklám vagy a szomszéd szájpropagandájának hatására, tekintet nélkül arra, hogy az valóban hatásos-e a mi bajunkra és nem kontraindikált-e a beszedett egyéb gyógyszereinkkel. Hát akkor én most a történeti hűség kedvéért – kockáztatva az adatvédelmi ombudsman felháborodását személyes adataim szemérmetlen kiszolgáltatása miatt - ide írom mi mindent szedek én egy napon.

Reggel az első étkezéssel beveszek egy vérnyomáscsökkentőt, egy pulzusszám csillapítót (igaz, hogy csak feleket) és tél lévén egy koromnak és súlyomnak megfelelő C-vitamint. Mivel „képzett beteg" vagyok, várok egy órát, és azután veszem be a nyugodt délelőttöt biztosító napi első antidepresszánst. Délben az ebéddel szedem be a korommal együtt járó prosztata hypertrophea ellenes csodaszert és kora délutáni relaxációmat biztosító második antidepresszánst.

Este a vacsorával veszem magamhoz a harmadik fajta vérnyomáscsökkentő szert, vigyázva arra, hogy nehogy a reggeliek közül való legyen, mert ez az egyetlen olyan, ami nem okoz kóros ébrenlétet. Lefekvéskor a mindennapos citromfű teámmal veszem be az elalvásomat garantáló (?!) harmadik antidepresszánst.
Az eddig elmondottakat három szakorvos írta fel nekem és itt jegyzem meg –hivatkozva arra, amit az újságcikk is kihangsúlyozott-, hogy különböző nyavalyáimra történő gyógyszerfelíráskor a három szakorvosból kizárólag a pszichiáter kérdezte meg, mit szedek még az általa felírtakon kívül. A repertoárt hallva hümmögött, de nem mert eltiltani semmitől, csupán annyit mondott, hogy a vérnyomás ellenes gyógyszerek után tartsak egy óra szünetet, és csak aztán vegyem be a kedélyjavítót.

Most le se írom, hogy ezekben a percekben rendes évi influenzámmal küszködöm (ami ellen természetesen be vagyok oltva) és a rengeteg agyonhirdetett megfázás ellenes csodaszerekből, a kockázatokról és mellékhatásokról megkérdezve gyógyszerészemet, igyekszem kiválasztani azt, ami a legkevésbé vész össze egyéb medicináimmal.

Többdiplomás ember vagyok, merem mondani, hogy járatos az egészségügyben. Ezzel együtt tudom, hogy egy nagyon alapos, gyógyszervegyészethez is értő orvos a jelenlegi étlapomból is találna kitiltani valót. El lehet képzelni, hogy ma, amikor a média naponta jelenti be, hogy megint felfedezték a rák, a cukorbaj, a gyomorbántalmak, az influenza, az impotencia legújabb ellenszerét és holnaptól szabadon kapható, mennyire meghülyül és beugrik az egyszerű ember, aki nem ismeri a rengeteg kemikália össze-vissza szedésének várható kórós hatásait.

Ha bemegyek egy patikába, mindig olyan érzésem támad, hogy még mindig nem elég drágák a gyógyszerek. Tudom, hogy ez a mondat fél ország fülének úgy hangzik, mint ami az ördögtől való, hisz együtt van jelen a nélkülözés és pazarlás. Miközben a betegtársadalom fele pénz hiányában képtelen kiváltani az egészségéhez szükséges legfontosabb napi gyógyszereket (lásd még a háziorvosok jutalmazása olcsóbb szer felírása esetén), addig, aki megengedheti magának a legkisebb testi nyavalya esetén öngyógyszerezésbe fog, és mondván az egészségemért semmi sem drága, vásárolja agyba-főbe az agyonreklámozott és legtöbb esetben hatástalan, de új vény nélkül kapható csodaszereket.

Ezen az állapoton szerintem csak az egészségügyi felvilágosítás segíthetne. Ne értsen félre senki: nem sírom vissza azt az időt, amikor csak egyféle lázcsillapító, antibiotikum vagy idegnyugtató létezett, és ahhoz is orvosi recept kellett, de kérem betegtársaimat, ne tekintsék a gyógyszertárakat hipermarketnek, ahol a hajók között imbolyogva gépiesen leveszünk egy szép csomagolású szert, mert a szomszéd asszonyom dicsérte. Az orvosi ellenőrzés nélkül szedett gyógyszer lehet ugyanolyan méreg, mint az, amitől félünk vagy ami ellen éppen vásároltuk.

Ameddig ezen a téren nem lesz érdemi változás, vényre kapható vagy szabadon vásárolható gyógyszer esetében is igaz lehet a következő történet.
A beteg mondja az orvosának:
- Doktor úr amit felírt gyógyszert van valami rossz mellékhatása?
- Igen, ismét munkaképes lesz.

U.I.: Tekintettel arra, hogy Önökkel Kedves Olvasó, a naptár jelenlegi állása szerint csak egy évvel öregebben találkozom (mármint hogy én leszek idősebb egy évvel) ez úton kívánok valamennyiüknek egészséges, minél kevesebb gyógyszert igénylő boldog újesztendőt!
SPÁNN GÁBOR