Összeomolhat a pszichiátriai ellátás Magyarországon

A Magyar Pszichiátriai Társaság XX. Vándorgyűlését 2016. május 25-28 között tartják a fővárosi Budapest Kongresszusi Központban. A kongresszus mottója „A pszichiátria jövője - utazás térben és időben" jelzi, hogy a pszichiátria új kihívások elé tekint a XXI. század elején. A magyar pszichiátriai szakma legjelentősebb szakmai eseményére közel 1500 résztvevővel kerül sor.

Az eseményen olyan témák kerülnek terítékre, mint a pszichiátriai kutatások jelene és jövője, az evészavarok korszerű szemlélete, vagy éppen a szkizofrénia és a szuicid viselkedés kutatásának és kezelésének legújabb eredményei. A szakemberek foglalkoznak majd a pszichiátria kompetenciájával és határterületeivel, valamint a pszichiátriával kapcsolatos társadalmi beállítódásokkal is, különös tekintettel a médiával való kapcsolatra. - hangzott el a rendezvényről tartott mai sajtótájékoztatón.

Prof. Dr. Gaebel Wolfgang – az Európai Pszichiátriai Társaság elnöke – nyitóelőadásában kifejtette, hogy a pszichiátriai imidzsét negatív sztereotípiák és tévhitek jellemzik, mind a lakosság, mind az egészségügyi szereplők, mind pedig a betegek és az orvostanhallgatók körében. A World Psychiatry Association (WPA) segítségével, 12 országban megvalósult kutatást eredményei azt mutatták, hogy összehasonlítva a háziorvosokkal, a pszichiáterek gyakrabban találkoznak megbélyegzéssel (stigmatizációval) és gyakrabban éri őket diszkrimináció is a legtöbb részt vevő országban.

Éppen ezért az EPA irányelvet készít a pszichiátriai imidzsének emelése céljából, ami mind a szakmai (egészségügyi szakemberek, orvostanhallgatók, betegek és hozzátartozók), mind pedig a laikus (média és nagyközönség) közönség tagjait el kívánja érni.

Több vizsgálati beszámoló, előadás is foglalkozik a pszichiátriai szakemberek lelki egészségével a kongresszuson. Egy ezzel a témával foglalkozó munkacsoport már 2006-ban átfogó életminőség és pályakép felmérést végzett a magyar pszichiáterek körében. E vizsgálatot megismételték 2015-ben, hogy képet kaphassanak a pszichiátriai ellátórendszer humán-erőforrásbeli változásairól. A használt kérdőívet az általános egészségi állapotra, az alapvető pszichoszociális mutatókra, valamint a pályaképre vonatkozó részkérdőívekből állították össze.

A szakemberek munkabeli túlterhelését jól jelzi, hogy az adatközlőknek átlagosan 1,8 munkahelyük van – 36,7%-nak kettő, 21,3%-nak három vagy még több. A megkérdezettek több mint kétharmada (68,7%) túlterheltnek érzi magát.

A munkahelyi stressz a szakemberek több mint felére (58,7%) jellemző, és nagyon beszédes az az adat is, hogy a pszichiáter szakma presztízsét a válaszadók egy ötfokú skálán átlagosan 2,3-ra értékelték, miközben az orvosi szakma presztízsének átlagpontszáma 3,1 volt.

A válaszadók közel egytizede (9,4%-a) tervez külföldi munkavállalást orvosként, további 3,2% szintén tervez, de nem orvosként. A 35 év alattiak körében a legnagyobb (20%-os) a külföldi munkavállalást tervezők aránya.

A válaszadók 41%-ának az egészségi állapota romlott az elmúlt öt évben. A Beck Depresszió Kérdőív alapján enyhe depresszió áll fent a megkérdezettek 21,1%-ában, a kiégés tünetei pedig a mintában szereplők 20-28%-ában mutathatók ki.

A szerzők megállapítják, hogy a hazai pszichiáterek körében a túlterheltség, a kiégés és a rossz általános egészségi állapot aránya jelentős, az adatok alapvető változtatás szükségességét mutatják.

A Magyar Pszichiátriai Társaság állásfoglalása a pszichiátriai ellátás helyzetével kapcsolatban
Az elmúlt hetek sajtóvisszhangot kapott eseményei is jelzik, hogy az utóbbi évek elmaradt szakmapolitikai döntései, a pszichiátriai ellátás elégséges biztosítását ellehetetlenítő intézkedések a pszichiátriai ellátórendszer összeomlásával fenyegetnek.

Jelen állásfoglalásban, támogatva az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport állásfoglalását, szakmánk iránt érzett felelősségünk, hogy megismételjük és kiegészítjük az utóbbi években folyamatosan hangoztatott stratégiai javaslatainkat a pszichiátriai jövőjét illetően - áll a pszichiátriai társaság állásfoglalásában.

Mint írták: Megismételjük és újra felhívjuk a figyelmet visszhang nélkül maradt, két éve megfogalmazott véleményünkre:
• A WHO 2014-es szakértői elemzése, az ÁSZ 2012-es jelentése, valamint a korábbi ombudsmani nyilatkozatok alapján megállapítható, hogy a hazai pszichiátriai ellátás a személyzet számát és a tárgyi feltételeket illetően jelentősen elmarad a nemzetközi elvárásoktól és a hasonló fejlettségű országok tényadataitól.
• A hazai pszichiátriai rendszernek a fekvő és járóbeteg-ellátás együttműködésén kell alapulnia. A pszichiátria fejlődése szükségessé teszi a Pszichiátriai Gondozók és az ambuláns ellátás egyre hangsúlyosabbá tételét. A pszichiátriai gondozók jelenleg súlyos humán erőforrás és finanszírozási nehézségekkel küzdenek. Súlyos probléma a forráshiány és a jogi szabályozás hiánya. Indokoltnak tartjuk, hogy a gondozókhoz lehetőleg közvetlenül kapcsolódjon nappali kórház, és kiemelt szerepük legyen a közösségi ellátó helyek irányításában. Kiemelten fontos a kötelező ambuláns kezelés lehetőségének megteremtése . A pszichiátriai betegek ellátásában, különösen a pszichoterápiához való hozzájutás tekintetében meg kell találni a magánszolgáltatók helyét.
• A minden szinten hiányos pszichiátriai ellátórendszer további sérüléseinek megelőzése érdekében a jelenleg működő pszichiátriai szolgáltatókat (fekvő- és járóbeteg-ellátó helyeket egyaránt) nem szabad áthelyezni, megszüntetni a szakma vezetőtestületeivel való előzetes konzultáció és hatástanulmányok nélkül. A megszüntetendők helyébe megfelelő színvonalú szolgáltatás létrehozása elengedhetetlen.
• Kiemelt feladat a pszichiátria társadalmi és orvos-szakmai megítélésének javítása a pszichiátriai betegek destigmatizációja és rehabilitációja érdekében.

Az elmúlt években nem következtek be olyan változások, amelyek gondok felszámolását jelentenék. Egyre súlyosabb, az alaptevékenység ellátását veszélyeztető helyzet alakult ki a pszichiátriai ellátás minden területén, az ország minden régiójában, beleértve és hangsúlyozottan aláhúzva a budapesti intézmények működési ellehetetlenülését.

Kritikus a humán erőforrás hiány a pszichiáter szakorvos és az szakápolói szinten. A szakember hiány súlyosan veszélyezteti már a betegek és a szakmában dolgozók biztonságát is. Az életkori tendenciákat is figyelembe véve a helyzet további romlása prognosztizálható, ami a rendszer küszöbön álló összeomlásával fenyeget.

A fentieken kívül az alábbiak várnak halaszthatatlan megoldásra:
• A pszichiátriai zavarok a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb okai, az egészségügyre jutó szűkös erőforrásokból mégis egyre kevesebb jut a pszichiátriára. Az EU által kifejezetten a pszichiátriai és addiktológiai rehabilitációra szánt jelentős összegből, a legtöbb helyen más szakághoz kerültek a nagyobb fejlesztések.
• A humán erőforrások általánosan ismert hiányából szakmánk részesedik leginkább, mivel szakmánk humán erőforrás igénye az orvos szakmák közül az egyik legnagyobb. Mivel mára kritikus helyzet alakult ki, a teljes összeomlás elkerülése érdekében sürgősen jelentős bérfejlesztésre van szükség a pszichiátriai ellátás minden területén. Ez nélkülözhetetlen a humán erőforrás elvándorlásának megakadályozása érdekében.
• Közismert a legtöbb kórházban osztályaink elhanyagolt kubaturális viszonyai. Csak ombudsmani vészjelzés és közvélemény előtti sajtóvisszhangja tette lehetővé a Merényi KH sürgősségi pszichiátriai részlegének felújítását. Bár vidéken uniós pályázati forrásokból történt néhány sikeres fejlesztés, a fővárosi siralmas helyzet a lakosság felháborodását is kiváltja. (ld. www.mptpszichiatria.hu, a Magyar Pszichiátriai Társaság honlapja) Javasoljuk a megoldásig kapacitás csökkentési moratórium bevezetését.
• A hatályos Egészségügyi Törvény mentális zavarokat érintő fejezetében több rész elavult, de sorozatos jelzéseink ellenére sem történt változás. Önálló „elme-törvény" megalkotására volna szükség! Ebben kellene pontosan szabályozni azokat a jogi kereteket, mint pl. a kötelező gyógykezelés, ezen belül az ambuláns ellátásra való kötelezés kérdése, stb. A jogbizonytalanság okozta félelem az egyik oka a pályaelhagyásnak, a humán erőforrás krízis erősödésének is. A hatályos magyar jogszabályok, sokszor összeegyeztethetetlenek a Magyarország által aláírt nemzetközi egyezményekkel.
• A pszichiátriai betegségek fekvő-, és főként járóbetegek ellátására az OEP által meghatározott finanszírozás elégtelen. Az összegekből a pszichiátriai ellátó helyeket nem lehet fenntartani. Ez fő oka annak, hogy az intézmények, jelentős, krónikus finanszírozási deficittel, látják el feladataikat. Mint hogy a WHO jelentés is megfogalmazta, a kórházak inkább fejlesztenek olyan más orvosi területeket gyakran a pszichiátria rovására, amelyeknél a bevételek magasabbak. Elfogadhatatlan az elégtelenfinanszírozás miatt kialakult szemlélet, hogy a pszichiátria „veszteségtermelő" az egészségügyi ellátó helyek számára!
• A fenti okok miatt, a közfinanszírozott ellátás gyakorlatilag képtelen pszichoterápiás szolgáltatást biztosítani. A pszichoterápiás ellátás finanszírozásának költséghatékonyságát a munkából való kiesés csökkenésében felesleges kórházi kezelések elkerülésében, a visszaesések csökkenésében lehetne mérni. A közfinanszírozott ellátásban a finanszírozás rendezése és a magánszolgáltatók finanszírozott bevonása az ellátásba lehet a megoldás útja.

A mentális ellátásba történő befektetés, több költség-haszon elemzés alapján, társadalmi szinten többszörösen megtérülő befektetés. A mentális zavarok a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb okai hazánkban, így a pszichiátriai okokból a termelésből kieső munkaerő az ország GDP-jének akár 4-6 %-os kiesését is eredményezheti.

A jelenlegi helyzet már nem eredeztethető az OPNI 7 évvel ezelőtti bezárásából, annál inkább az OPNI bezárását megelőző és követő szükséges fejlesztések hiányából.

A pszichiátriai ellátás azonnali fejlesztése elemi társadalmi érdek, megtérülő befektetés a jövő szempontjából.